Van azért jó is néha a napi dolgaim között. Ma például az eső hangjaira ébredtem, ahogy dobolt a háztetőn. Ekkor hirtelen az eszembe jutott, hogy nyitva hagytam az autó tetőablakát, így mehettem le bezárni, miután vártam egy kicsit arra, hátha magától is eláll. Nem tette - amivel örömöt okozott, hisz olyan nagyon szüksége volt/van mindennek a csapadékra. Mikor végre elaludtam volna ismét, kezdődött az égzengés. Közel volt, és eléggé intenzív, mert többször majdnem kiugrottam az ágyamból a zajra és a meglepetésre. De jó volt, hogy semmi kárt nem okozott, igaz előtte újra körberohantam a lakást, kihúzgálandó az érzékenyebb berendezéseket. Csupa jó ért ma reggel! Sőt, láttam egy teljesen normális motorost is a 2/A-n. Ez még ritkább, mint a mai zápor..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése