A pénteki napot blogírás helyett egy egykoron dicső munkahely, az Istvántelki főműhely és járműjavító meglátogatásával töltöttem. A rendezvényt a Magyar Gőzmozdonyokért és Vasútért Egyesület szervezte, ezúton köszönöm nekik, hogy láthattuk a régmúltat és a fájó jelent. Ami egykoron ezrek munkahelyét jelentette, mára kísértet lakta romhalmazzá vált, a gőzösök utolsó menedékén a büszke vasak nem lelhetnek végső menedékre, a kilátások szerint innen is távozniuk kell, talán az utolsó lehetőség volt, hogy így találhattuk.
Udvaron
Még folyik a munka
A csarnokban béke és a halál szaga.
Halott vasak
Elfeledett emlékek
Látszólag egész
A rend halála
Csarnokban
Végzetre várva
Még dolgoznak, ki tudja meddig?
Nagy öreg
Testvérek jóban, rosszban.
Vezető pozíció
Hétmérföldes
Dicső vasak, vasparipák
Egykor élettel, most pusztulással telve
Mementó
Műszaki műemlék
Közel hozzánk az ég.
A távoli jövő
Közeli múlt..
Pusztaság
Védett? Persze..
Ormányos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése