Az agy

Az agy. Millió és millió idegsejt furcsa és szövevényes kapcsolata, kemény burokban. Az élőlények nagy részére jellemző, és mindenkinek annyi van belőle, amire szüksége van. A tyúknak (és egyes hölgytársaimnak) tyúkhoz mért, a disznónak disznónyi (mégis hova férne bele annyi disznóság!) nekünk többnyire emberi. Ez az egy szervünk van, amivel talán többek vagyunk egyéb állatoknál, bár ha úgy vesszük, a galambok is büszkék lehetnek a tájékozódási képességükre és arra, hogy még sosem dobtak atombombát egy másik galambdúcra. Ez a furcsa kocsonyás anyag és az idegsejtek kapcsolata alakítja ki az emlékeinket, tárolja a kedves képét, a parasztreggeli receptjét, bizonyos mozdulatokat, a tudásunkat, és azt a képességünket, hogy illuminált állapotban is haza tudjunk találni. (Na persze, már aki..) Életünk hosszú során tanulunk, új kapcsolatokat alakítunk ki benne, emlékeket égetünk bele, terveket kovácsolunk a segítségével, majd az egész a kukacok vacsorája lesz egy szarul induló nap végén. Micsoda csoda, micsoda pazarlás!