Fogak

A fog - kis fehér kövek egy sötét és nedves barlangba zárva. Sorsuk többnyire mostoha, bár a lehetőségeikhez képest hűen szolgálnak bennünket és jelentős szerepük volt abban, hogy én most blogot írok és nem álmosan kérődzöm a mezőn arra várva, hogy mikor fal fel egy kardfogú tigris. Nálam képzettebbektől hallottam, hogy az ember felemelkedésének egyik záloga a fehérje fogyasztása volt, ugyanis a hús adott annyi energiát, hogy emelkedettebb dolgokkal is foglalkozhattunk a napi répaadagunk beszerzése mellett. A nagytestű növényevők ugyanis egész napjukat az élelem beszerzésével töltik, nem is jut mellette idejük másra. (Ezért tartom kissé álságosnak a vegetáriánusok érvelését.)  Szóval, itt vannak nekünk ők, a fogak. Rendszerint csak akkor veszünk róluk tudomást, ha fájnak, akkor viszont rögtön feltűnnek, illetve ha nagyon vágyunk valamire akkor is fáj rá a fogunk, de mennyivel kellemesebb fájdalom ez, mint az előbbi! Egy fogfájás pokollá tudja tenni az ember életét, és szerencse, hogy a lehetőségek egész tárháza áll a rendelkezésünkre, hogy ezt a kínt enyhíthessük, illetve a problémát megelőzhessük. A természet, más állatokkal szemben, velünk meglehetősen szűkmarkúan bánt fogügyben. Két készlet fogat kaptunk tőle, amiből az egyiket a pubertás korunk kezdetekor azonnal elvesztünk, függetlenül attól, hogy jó-e vagy sem. A cápák ebből a szempontból el vannak kényeztetve a több készlet fogukkal, bár mindenkinek megvan a maga keresztje. Ha kérhetnék valamit magamra, előkelő helyen állna a sorban egy új fogsor.  Azt hiszem sokkal jobban tudnék rá vigyázni,  mint eddig..