Tegnap, ha kis időre is, bűnbe estem. Alapvetően képes vagyok bárminek ellenállni, a kísértésen kívül. Ez egy, a kandalló párkányán felejtett tábla csokoládé képében tolakodott be a látómezőmbe, illetve, mivel úgy gondoltam, remek forrása lehet a mostanában annyira hiányzó boldogsághormonjaimnak, a számba is. Ott kellette magát, csinos nő módjára látni engedte az izgató részeket, de nem volt közönséges, vagy közerkölcsöt sértő. Épp csak, mint egy magasan felsliccelt szoknya, látni engedte azt, amit a képzelet már képes kiegészíteni arra, amire az ember a leginkább vágyik. Ott volt, a maga izgató valójában, mindannak az ígéretével, amit az ember elképzelhet, ha már volt dolga egy ilyen bestiával, aki tényleg komolyan is gondolja azt, amit látni enged. Tisztelt Bíróság! Tehettem volna én bármit azon kívül, hogy rávetem magam és magamévá teszem? A vádlott ráutaló magatartása miatt történt meg a bűncselekmény, ezért kérem a büntetés alóli felmentésemet! A hájat majdcsak leadom valahol..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése