Vihar a tejespohárban

Úgy gondoltam, hogy a macskákat tudományosan szoktatom egymáshoz. Lelki szemeim előtt élénken élt a kép, ahogy a kicsi a naggyal játszik és egymás mellett alszanak. Letöltöttem a netről tapasztalatokat és a know-howt vagy cselekvési tervet, ha úgy tetszik és elkezdtem a megvalósítást. Kezdetben ne találkozzanak, csak szokják egymás szagát, hogy később el tudják fogadni egymást. Ez volt a terv, legalábbis nagy vonalakban. De ember tervez, Isten végez, azaz miért lehetne a nagy dolgokat pont nőkre bízni? A nej tegnap elintézte, hogy a macskák találkozzanak (igaz véletlenül), a kicsi fújt a nagyra, a nagy pedig elmenekült. Fuccs lett a nagy terveknek, a nagy alig meg bejönni és félek tőle, hogy el fog pályázni tőlünk..

Megbeszélés

Ma megbeszélésen töltöttem a napom legnagyobb részét. Elveszett időnek gondoltam, leszámítva az ingyen kaját, de azt kell mondanom, hogy az utolsó tíz perc miatt megérte az egész napos szenvedés. A külső fejlesztőnk jött el és tartott bemutatót, illetve várt valami elismerést a munkájáért, de leforrázottan és meglehetősen hirtelen módon kellett távoznia úgy, hogy egy hangos szó sem hallatszott, a megbeszélés mosolyok között (Na jó, nem mindegyik volt őszinte!) zajlott. Azt hiszem már ezért sem lennék alkalmas főnöknek - nincs érzékem az ilyesmihez. De annyira jó volt látni!

Paksi hapsi

A hétvégén Pakson jártam. Túlzás lenne azt állítani, hogy Pakson sok látnivaló lenne. Mióta a normál nyomtávú vasúti múzeum felköltözött Pestre a Tatai útra, eggyel kevesebb ok van arra, hogy miért látogassunk el erre a szélfútta vidékre. Egyetlen korábbi emlékem ami Pakshoz köt egy téli temetés volt és csak arra emlékszem, hogy nagyon hideg volt. Most hétvégén egyből eszembe jutott, mert most sem volt melegem. A gyermek iskolájának szervezésében egy busznyi neveletlen kölökkel mentünk oda atomerőművet nézni. A helyzet az, hogy az ilyen jellegű osztálykirándulást máshol tenni nemigen lehet, ezen kívül még egy reaktorról tudok, de ott nem hinném, hogy gyerekcsoportokat fogadnának. Az interneten előre tájékozódtam, hogy vezérlő- és reaktortermet nézni csak 16 éves kortól lehet, de gondoltam ha a kölkök nem is, mi legalább megfelelünk ennek a kritériumnak. Csalódnom kellett. Noha fogadnak látogatókat szombaton, de akkor még a fű sem nő igazán. A látogatói központ nézhető csak meg, de azon kívül semmi más, de még vezetés sincs. Mintha ez nem tűnt volna fel a netes tájékozódásom alatt (Lehet, hogy felületes vagyok..), hogy hétvégén kvázi felesleges is odamenni, mert olyan mintha a neten néznéd. Utóbbinál ráadásul előny lehet az, hogy közelebb van a hűtő - persze, ha van otthon sör is. Nem baj, de elmondhatom, hogy ott is voltam. A látogatói központ legalább érdekes volt, de nem ugyanaz, mint élőben látni a reaktort, mégha a folyamatok a szemünk elől elzárva zajlanak is. Hétköznap kell menni, ennyi a titka..