Ext4 partíció megnövelése

Ext4 partíció megnövelése Linux rendszeren, reboot nélkül, vmware alatt. (csak hogy meglegyen!)

Miután az Istenek megnövelték a vmware disk méretét a háttérben.

lsscsi - parancs.
[1:0:0:0]    cd/dvd  NECVMWar VMware IDE CDR10 1.00  /dev/sr0
[2:0:0:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sda
[2:0:1:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sdb
[2:0:2:0]    disk    VMware   Virtual disk     1.0   /dev/sdc

A [2:0:2:0] diszkünk nőtt meg!

Ezután az adott gépen:

echo 1 >/sys/class/scsi_device/2\:0\:2\:0/device/rescan

Ez újraolvassa az scsi diszket! Majd:

growpart -v /dev/sdc 1
és
e2fsck -f /dev/sdc1
és
resize2fs /dev/sdc1

és kész. Hullá, ölöm és bódottság!

Édes!

Ó, édes! Avagy a nagy krumpliprojekt. A tavalyi sikereken felbuzdulva, idén is elkezdtem az édesburgonya termesztést. Nos azt hiszem, hogy megpróbálom jobban megválasztani a termőhelyet, ugyanis a ládában nevelt példányok nem lettek semmilyenek sem, az ágyásban hajtatottak viszont szép termést hoztak.

Mivel az édeskrumpli futónövény, így jó messzire elszaladt, ezért a kerítés mellé fogom ültetni és végig fogom rajta engedni, azon szaladhat addig, amíg neki tetszik. Az új koncepció részeként megpróbálok tenni a paradicsomos hordóba és a komposztládába is, hátha lesz belőle valami. A ládás kísérlethez képest biztosan, mert az nem volt semmilyen sem. Akkor most a technikai részletek. Az édeskrumplit egy gyökereztető edénybe tettem, nagyjából úgy, mintha avokádómagot gyökereztetnék. A krumpli egyik fele permanensen vízbe lóg, a másik fele szabadon van.

A több hétig tartó nihil után, mára megjelentek az apró gyökerek a cucc vízbe lógó alján, szóval a projekt működni látszik. Ha majd nagy gyökértömeget fog ereszteni , akkor megindul a hajtásképződés is a tetején. Meg kell várni, míg nagy erőteljes hajtásai lesznek, amit majd le kell választani a gumóról és újra vízbe rakva meggyökereztetni. Ezek a gyökeres dugványok ültethetők el, immáron földbe, hogy ott megalapozzák a remek édesburgonyaipart.

Durián

Durián, avagy az Andrew Zimmern életérzés nyomában. Mint tudjuk a durián (sárkánygyümölcs) a világ legbüdösebb gyümölcse. A szaga olyan, hogy szuperlatívuszokban lehet csak kifejezni, hogy Moldova szavaival éljek, a görény díszlépést verne ki előtte. Ahol terem, nem engedik közösségi térbe és hallani olyat is, hogy még repülő is szállt le miatta kényszerileg. Valahol azt írhattam, hogy szívesen megkóstolnám, így amikor egy kedves rokon olyan helyen járt, eszébe jutottam és gondolt rám. Természetesen nem egy egész gyümölcsöt kaptam, hiszen sehol sem volt vezető hír a médiában az, hogy valaki miatt lezártak egy egész repülőteret, (sőt, aztán ki sem nyitották, hanem inkább építettek helyette egy másikat, kicsit feljebb, szélirányban) hanem feldolgozott formában, duriános csokoládéként.

Ez egy desszert lehet, igényes csomagolásban. A dobozt kinyitva látszik az, hogy a tartalma légmentesen le van zárva - amit, valljuk be így utólag, teljesen indokoltnak látok. A zacskót felbontva, kb 1 centi átmérőjű csokigolyók váltak láthatóvá, émelyítő szag kíséretében. A szag semmivel össze nem téveszthető, kénes, záptojás illatú, (hévíziek bepárásodó szemmel gondolnak haza!) csokoládéban enyhe hagymaízű dolog. Az, hogy büdös, nem annyira zavarna, hisz vannak büdös dolgok, amiknek tényleg erős és gyomorforgató az illata, de mégis nagyon jók, elég például a pálpusztai sajtra gondolni. De a duriánhoz képest amatőr kezdők. Ugyanis ez a dolog képes több órával a fogyasztás után is arra emlékeztetni a fogyasztóját, hogy pár órával korábban elkövetett egy hibát. Én még eddig nem tapasztaltam olyat, hogy egy elfogyasztott étel ilyen sokáig és markánsan jelzi azt, hogy megettük. A mai nap reggeléről már nem is szólva. (Arról sem, hogy a lezárt dobozt betettem a spejzba, de negyed óra múlva az egész spejz a duriántól szaglott, így légmentes  dobozba voltak kénytelen áttenni.) Szerencsére a gasztronómiai érdeklődésem ki lett elégítve duriánügyileg, így mondhatom bárkinek aki ilyesmivel kínálna, hogy köszönöm, kóstoltam, de annyira nem jött be.