Durián, avagy az Andrew Zimmern életérzés nyomában. Mint tudjuk a durián (sárkánygyümölcs) a világ legbüdösebb gyümölcse. A szaga olyan, hogy szuperlatívuszokban lehet csak kifejezni, hogy Moldova szavaival éljek, a görény díszlépést verne ki előtte. Ahol terem, nem engedik közösségi térbe és hallani olyat is, hogy még repülő is szállt le miatta kényszerileg. Valahol azt írhattam, hogy szívesen megkóstolnám, így amikor egy kedves rokon olyan helyen járt, eszébe jutottam és gondolt rám. Természetesen nem egy egész gyümölcsöt kaptam, hiszen sehol sem volt vezető hír a médiában az, hogy valaki miatt lezártak egy egész repülőteret, (sőt, aztán ki sem nyitották, hanem inkább építettek helyette egy másikat, kicsit feljebb, szélirányban) hanem feldolgozott formában, duriános csokoládéként.
Ez egy desszert lehet, igényes csomagolásban. A dobozt kinyitva látszik az, hogy a tartalma légmentesen le van zárva - amit, valljuk be így utólag, teljesen indokoltnak látok. A zacskót felbontva, kb 1 centi átmérőjű csokigolyók váltak láthatóvá, émelyítő szag kíséretében. A szag semmivel össze nem téveszthető, kénes, záptojás illatú, (hévíziek bepárásodó szemmel gondolnak haza!) csokoládéban enyhe hagymaízű dolog. Az, hogy büdös, nem annyira zavarna, hisz vannak büdös dolgok, amiknek tényleg erős és gyomorforgató az illata, de mégis nagyon jók, elég például a pálpusztai sajtra gondolni. De a duriánhoz képest amatőr kezdők. Ugyanis ez a dolog képes több órával a fogyasztás után is arra emlékeztetni a fogyasztóját, hogy pár órával korábban elkövetett egy hibát. Én még eddig nem tapasztaltam olyat, hogy egy elfogyasztott étel ilyen sokáig és markánsan jelzi azt, hogy megettük. A mai nap reggeléről már nem is szólva. (Arról sem, hogy a lezárt dobozt betettem a spejzba, de negyed óra múlva az egész spejz a duriántól szaglott, így légmentes dobozba voltak kénytelen áttenni.) Szerencsére a gasztronómiai érdeklődésem ki lett elégítve duriánügyileg, így mondhatom bárkinek aki ilyesmivel kínálna, hogy köszönöm, kóstoltam, de annyira nem jött be.
Ez egy desszert lehet, igényes csomagolásban. A dobozt kinyitva látszik az, hogy a tartalma légmentesen le van zárva - amit, valljuk be így utólag, teljesen indokoltnak látok. A zacskót felbontva, kb 1 centi átmérőjű csokigolyók váltak láthatóvá, émelyítő szag kíséretében. A szag semmivel össze nem téveszthető, kénes, záptojás illatú, (hévíziek bepárásodó szemmel gondolnak haza!) csokoládéban enyhe hagymaízű dolog. Az, hogy büdös, nem annyira zavarna, hisz vannak büdös dolgok, amiknek tényleg erős és gyomorforgató az illata, de mégis nagyon jók, elég például a pálpusztai sajtra gondolni. De a duriánhoz képest amatőr kezdők. Ugyanis ez a dolog képes több órával a fogyasztás után is arra emlékeztetni a fogyasztóját, hogy pár órával korábban elkövetett egy hibát. Én még eddig nem tapasztaltam olyat, hogy egy elfogyasztott étel ilyen sokáig és markánsan jelzi azt, hogy megettük. A mai nap reggeléről már nem is szólva. (Arról sem, hogy a lezárt dobozt betettem a spejzba, de negyed óra múlva az egész spejz a duriántól szaglott, így légmentes dobozba voltak kénytelen áttenni.) Szerencsére a gasztronómiai érdeklődésem ki lett elégítve duriánügyileg, így mondhatom bárkinek aki ilyesmivel kínálna, hogy köszönöm, kóstoltam, de annyira nem jött be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése