Elemcsere

Jut eszembe a hajdan, amikor még az órákat kellett rendszeresen elemcserére vinni az óráshoz. Aztán egyszer a számológépem is odavittem, de láttam, hogy mit csinál vele, úgyhogy aztán én cseréltem az elemet, mert az érzékeny lelkem nem bírta a műanyaggal történő kegyetlenkedés látványát. Mindez úgy jutott eszembe, hogy tegnap elemet kellett cseréltetnem az autóban. Az egyik pillanatról a másikra megmakacsolta magát. Már a nyáron is voltak előjelei, hiába töltögettem rendszeresen vízzel a megadott jelig, ez nem hatotta meg. Ahogy bejött ez a hideg téli idő, rögtön bedobta a durcát, hogy mostantól nem hajlandó semmi interakcióra és nyugdíjba megy. Szégyenszemre nem tudtam megmondani, hogy mikor tettem be a kocsiba, pedig minden hülyeséget felírok - ez annak idején valahogy kimaradt. Fontos dolgok vesznek el és csak utólag tudom meg ezeket. Gyalázat!

Búvár Hencser

Nagy Lajos képtelen természetrajzának ikonikus terménye (vagy terméke?) a madár, ami hatalmas tanulási képességről tett tanúbizonyságot. Tizensok év kellett hozzá neki, hogy elsajátítson egy mozdulatsort, amit akkor kezdett el alkalmazni, amikor az adott kényszerítő körülmény már rég nem is létezett. Ez jutott eszembe ma, igaz pont fordított előjellel. Miért van az, hogy valaki éveken át végez egy munkát, majd x év múlva egész egyszerűen elfelejti azt, hogy ezt eddig ő csinálja és ilyenkor a munka itt csapódik le nálam? Bizonyos vezérszavak azonnal kiváltják mindenkiből azt az érzést, hogy ezzel valaki másnak kell foglalkoznia, ezt lehetetlen, hogy én csináltam volna eddig. Ilyenkor oda kell menni és meg kell világosítani az alkonyba fordult elmét, hogy márpedig de, ezt a dolgot éveken keresztül te csináltad! Biztos? Biztos! Ja, tényleg. Ilyenkor aztán évekig megint minden rendben van.

Következetesen

Végre megjött az i2c portbővítő és lett is annyi idő, amíg kipróbálhattam. Az a jó benne, hogy két vezetéken kommunikál a gép az eszközökkel, amit tetszőlegesen bonyolultak lehetnek, így nem foglalnak a gépből túl sok portot, viszont egyszerűen kezelhetők. Az arduinoban szerencsére alapból benne van az i2c kezelés, meg vannak példák is, szóval nem izgultam. Gyorsan összedrótoztam az áramkört, ami persze nem akart működni. Előbb áramköri, majd szoftveres debugolásba kezdtem, ami nem hozott eredményt. A 8574-es adatlapját kinyomtattam, így nem lehetett szó rossz bekötésről. Próbáltam a 7 és 8 bites címzést is, de egyikre sem válaszolt. Végül kínomban egy tartományt szkenneltem le cím szerint de úgy sem volt meg. Aztán valami oknál fogva kibővítettem a keresett tartományt - egyszer élünk felkiáltással és úgy már meg lett! Persze akkor azt kezdtem keresni, hogy miért lett az, ami - ahelyett, hogy ott lenne, ahol kiszámoltam. Persze meglett az ok. Az agyam valószínűen következetes módon kizárta a katalóguslap másik felét a tudatomból, pedig az a 8574A-ról szólt, ahol a címszámítás máshogy volt mint a sima társánál. Persze nekem is az A-s típus volt, de nem az ő adatlapját néztem, hanem a simáét, így minden jó helyen volt és legközelebb, ha jó adatlapot fogok nézni, minden elsőre működni fog. Hurrá!