Vak hit

A vak hit jó dolog. Például segít megelőzni a stresszt. Míg az ember azon gondolkodik, ha olvas újságot vagy tévét néz, hogy mi is lesz ebből a mi szegény országunkból, ha a szemellenzős kormányunk nem veszi észre magát, hogy szembe megy mindenkivel az autópályán és közben meg van győződve arról, hogy ő jár jó úton és a teljes világ téved. Ilyenkor én stresszelni kezdek, mert következtetek arra, hogy ennek - ahogy az autópályán való szembeközlekedésnek - sem lesz jó vége! Ahelyett, hogy vakon hinnék abban (mint például a családom idősebbik fele), hogy minden jól van úgy ahogy, és a vezetésünkre irigyek az emberek és önző kicsinyességből tesznek csak alájuk. Miközben reng a föld és nagy vakolatdarabok potyognak képesek azt hinni, hogy ez így rendben van, mert azok a mocskos kommunisták majd jól megkapják, és minden hamarosan rózsaszín lesz. Persze, ha megéljük. Kár, hogy nem tudok hinni - de azt hiszem én már így maradok. Ahogy ők is.

Feladat

Feladatot kaptam. Nem mondom, hogy nem fogom élvezni, hiszen mindenképpen kihívás a dolog számomra, mert remek programozási és rendszertervezési feladatot fog jelenteni. Ami problémám van vele az az, hogy jelentkezik rajta az a szemlélet, ami a más emberek munkájának a megbecsülésére jellemző. Azt megértem, ha nem szakmabeliben kétségek ébrednek arról, hogy miért kell egy komplex és sok területet átfogó rendszer megvalósításához idő és rengeteg gondolkodás és tervezés, de hogy ezt egy szakmabeli ne értse meg, az szomorú. Vannak emberek, akik szerint egy ilyen munkához elég pusztán hat hét, de lehet, hogy azok csak ezzel a feladattal foglalkoznak csak - bár kétségeim így is vannak efelől. De azzal, hogy ezt a melót megkaptam, a többi munkám nem lett kevesebb, a napi feladataimat ugyanúgy el kell látnom, és nagyjából 30 szervert is üzemeltetek ezzel párhuzamosan, és jelenleg is aggaszt pár szerver sorsa. Szóval munkám van - nem szűkölködöm, de a gond az, ha mások azt hiszik, hogy közben csak unatkozom és marhára ráérek..

Létrák

Dalban mondom el! Persze ez hülyeség, hisz nem fogok nótázni kezdeni, de minden a dal definíciójától függ csak. Különben is ha én azt gondolom, hogy ez egy dal, akkor ez az, nem? Manapság már rímelnie sem kell a soroknak egymással, és aláfestésként legfeljebb monoton dúdolást fogok alkalmazni. Da-da-damm. Valahogy így. Szóval pár napja már az eszemben jár a gondolat a létrákról. A legfeltűnőbb jellegzetességük az, és tulajdonképpen ezért is jutottak az eszembe, hogy sokfélék, fokokból állnak és változatos helyekre lehet eljutni velük. Általában úgy működnek, hogy az ember az egyik fok után a másikra lép, illetve ha úgy gondolja, leugrik, esetleg leesik róluk, vagy más létrákkal más helyeken próbálkozik ismét. Lényeg a fokozatosság, illetve az, hogy a dolgok valami szigorú sorrendet követnek. Az emberek nem ugrálnak a fokok között össze-vissza, nincs is sok teteje az egésznek. Mint ahogy ennek az írásnak sem, nem is tudom miért mondom. Illetve talán sejtem, de talán majd egyszer máskor mondom el. Lehet, hogy akkor is dalban..