Kubuntu saga

Az ember gyarló! Én sem bírtam már magammal, így azt gondoltam, hogy a céges gépemen az eddigi felállást, ami egy (illetve több) raid 1 tömbre telepített Kubuntu 12.04-ből állt, újra fogom telepíteni 16.04-re. Ehhez felhasználok egy, korábban felszabadult ssd-t, így a rendszer feltehetőleg gyorsulni is fog. Az eddigi tömböt is meg akartam tartani, ami eddig a root fájlrendszer volt, abból lett a /home és az eddigi /usr pedig /var lett. Ezeket a könyvtárakat ajánlották normál diszkre az ssd optimalizálásával foglalkozó oldalak, egy csomó más beállítással egyetemben. A 16.04-et előzőleg kipróbáltam a laptopomon és ott működni látszott, de közben persze dolgoznom is kellett, így úgy próbáltam meg a telepítést elvégezni, hogy a kiesést a minimálisra csökkenthessem. Sikerült átköltözni teljesen és ekkor jött a feketeleves! Kiderült, hogy az új KDE-ből kikerült az a megoldás, ami biztosította azt, hogy a virtuális asztaloknak külön asztali könyvtára lehessen. Azaz én mivel négy asztalon dolgozom, az ikonjaimat egyfajta rendszer alapján tudtam négy asztalra különpakolni. Most ez természetesen nincs, így minden asztalon ugyanazok az ikonok láthatóak, ami egy elég nagy visszalépés a használhatóságban. Ahogy a fórumokon olvastam, ez a fejlesztői húzás másnak sem igazán tetszik, morognak is miatta rendesen - jegyzem meg, joggal! De az igazi szívás ott kezdődött, amikor be akartam üzemelni a második monitort. A négy virtuális asztalon kívül áttértem a kétmonitoros üzemre, mert így jóval több mindent látok egyszerre a képernyőkön és megvan az a lehetőség, hogy ezeket egymás mellé pakolhassuk és úgy használjuk a két monitort, mintha egy nagy monitorunk lenne. Persze ezt nem sikerült normálisan beállítani! Mármint úgy normálisan, hogy újrabootolás után ugyanúgy nézzen ki, ahogy előtte beállítottam. Nem tudta megjegyezni az elsődleges kijelzőt és azt sem, hogy az ablakok egymás mellett vannak és nem ugyanazt látom a két monitoron - aminek szerintem nem sok teteje van. Nem tudtam beállítani (és megjegyeztetni azt) hogy a panelek, a widgetek és az ikonok is ugyanazon a felületen legyenek, ezért, ha átpakoltam ezeket, a reboot újrarendezte az egészet és kezdhettem mindent előröl. Ahogy olvastam, más is csak szívott vele, aztán olvastam egy jó bejegyzést, mely szerint downgradelni kell 14.04-re, mivel az is LTS igy 2019-ig támogatják, az majdnem 3 év, addig még az is lehet, hogy lesz újra működő 16.04 is, esetleg lesz egy 18.04 ami nem csinál ilyen hülyeségeket. Szóval telepítettem egy 14.04-et, ennél legalább még vannak különálló asztalkönyvtárak és bár nem annyira csicsás mint a 16.04, de legalább az, amit egyszer beállítottam, az úgy is marad a következő boot után. Szóval most egy darabig elég volt a frissítgetésekből.