Sajnos ez jutott eszembe csak:
– Egy nagyon régi demokráciából jött – mondta Ford.
– Úgy érted, a gyíkok földjéről?
– Nem – mondta Ford, aki erre az időre egy kicsit racionálisabb és
következetesebb lett, mivel a kávéját végre leerőszakolta a torkán.
– Nem ilyen egyszerű. Egyáltalán, semmi sem ennyire egyenes és
egyszerű. Az ő világában az emberek emberek. A vezetők a gyíkok. Az
emberek utálják a gyíkokat, a gyíkok irányítják az embereket.
– Furcsa – mondta Arthur. – Nem azt mondtad, hogy az egy demokrácia?
– Azt mondtam – válaszolta Ford. – Az is.
– Nos… – mondta Arthur és remélte, hogy nem hangzik röhejesen
korlátoltnak amit mondani készül – miért nem szabadulnak meg az emberek a
gyíkoktól?
– Ez isten bizony nem jut az eszükbe – mondta Ford. – Megvan a
szavazati joguk és mindnyájan nagyon remélik, hogy a kormány amire
szavaztak, az többé-kevésbé az a kormány, amit szeretnének.
– Úgy érted, hogy tulajdonképpen szavaznak a gyíkokra?
– Ó, igen – mondta Ford egy vállrándítással – természetesen.
– De – és Arthur ismét az egésznek az értelmét szerette volna tudni – miért?
– Mert ha nem szavaznak egyik gyíkra sem – válaszolta Ford –, akkor
talán a rossz gyík kerül be a parlamentbe. Van gined? – Mi? – Azt
kérdeztem – mondta Ford és hangjába a türelmetlenség érzése lopózott –,
hogy van-e itthon gin?
– Megnézem. Mesélj még a gyíkokról. Ford ismét vállat vont.
– Néhányan azt mondják, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha is
történt velük – mondta. – Természetesen a gyíkok igazán rosszak,
abszolút és a legteljesebb mértékben rosszak, de hát valakinek ezt kell
mondania. – De hát ez borzasztó – mondta Arthur.
/Douglas Adams/
2018. április 9., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése