Rómeó és Júlia

Ma egy kicsit másképpen, nem a tragikus sorsú szerelmesek életére és halálára kihegyezve,
hisz az unalomig ismert és amúgy sincs itt az ideje a tragédiának. Vannak dolgok ugyanis,
amin már csak röhögni lehetne, avagy sírni, egyéni habitustól függően. Tegyük át a
történetet tehát abba a korba, amikor az ifjú Rómeó még a csattogós lepkét tologathatta,
de a Capulet és Montague család már akkor is kitartóan utálhatta egymást, így a
tragédiának lesz ideje és tere kiteljesedni és én is el tudom mesélni ezt a történetet.
Tegyük fel, a két család valaha egy volt, és él egy olyan rokon, aki rokona
mindkettejüknek és mindkét családdal külön-külön beszélőviszonyban van. Shakespeare
stáblistájára pusztán csak azért nem került fel, mert megjött az első ügyvédi felszólítás
és a Mester nem akarta tovább kuszálni a szálakat és nem akart bíróságra se járni ilyen
pimpfli hülyeség miatt. Azt hihetné az ember, hogy ez az illető (Nevezzük most a
könnyebbség kedvéért Zé-nek.) el tud lavírozni a családok haragjának árjában és mivel nem
sok vizet zavar, tulajdonképp mindenki akár szeretheti is, hisz mindenkivel jóban van.
Hihetné ezt a közönséges ember, de a műértők tudják ám, hogy mi zajlik ott délen,
csodaszép éjen, ahol édes édent.. szóval ott a messzi Veronában. A sok olajbogyó el tudja
ám venni az emberek eszét, főleg ha nem csak eszik! Szóval ahelyett, hogy Z általános
közmegbecsülésnek örvendene, hisz gyakorlatilag mindenkivel beszélőviszonyban van a
kétfelé szakadt városban, tulajdonképpen mindenki utálja! De miért is? A helyzet egyszerű,
az utálat oka az, hogy mindegyik család nehezményezi azt, hogy bár az rendben van, hogy Zé
velük beszél, de a másikat nem gyűlöli olyan intenzíven, mint ők! Pedig, mint rokonnak
kutya kötelessége lenne, pusztán vérségi alapon csatlakozni egy olyan vendettához, amit
igazából senki sem ért és megbeszélni sem volt hajlandó, viszont remek lehetőséget ad egy
generációkon áthúzódó mocskolódáshoz! Az ember esze ne álljon meg ezen a ponton!
Szerencsére Verona messze van, azok az idők is elmúltak már és nálunk az olajbogyó sem
terem meg, ugye?