2007. szeptember 26., szerda

Tejhiány

Tejhiány van. Nem is gondoltam volna, hogy a rendszerváltás után a nyakunkba szakadt jólétben és Kánaánban ez a szó még egyszer elő fog kerülni, de íme, a boltokban nem lehet tejet kapni. Pár nappal ezelőtt, kedvenc multimban járva hosszú, üres polcokat látván, és olvasva az áruház által kitett szöveget, miszerint a beszállítók hibájából nincs tej, kételyeim támadtak az igazmondással kapcsolatban. Gondolatban gyanúba kevertem őket, mert az lehetetlen, hogy az összes szállító egyszerre nem szállít - erre olvasom az újságban, hogy ez a helyzet. Megértem a termelőket is. A felvásárlók pofátlanul alacsony áron veszik meg a gazdák bármilyen termékét, mert mint a tejet, a hasznot is ők fölözik le. Pedig az állattartó munkáját senki sem irigyli. Ez egy olyan foglalkozás, ahol nem lehet elmenni két hétre szabadságra, a szolgálat hetente hét napot tart, naponta szinte 24 órát. Az állatok mindig ennének és takarítani is szükséges. Ha éppen nem esznek, akkor azt kell megtermelni, amit majd meg fognak enni, szóval egy ilyen gazdaságban mindig van tennivaló. Így hát előállt az a faramuci helyzet, hogy megint a vásárlók isszák meg a tejhiány levét, ahelyett, hogy a tejjel tennék ugyanezt. A vásárlók ki fogják fizetni, ahogy eddig is tették, a magasabb árat a tejért, a feldolgozók és a forgalmazók sem mondanak le a profitjukról, és míg az utóbbiak vígan süttetik nyaranta a zrityójukat a tengerpartnál a szabadságuk alatt, a gazda trágyával telt talicskát tol kifelé az istállóból. Talán mindketten boldogok. A gazda nem halt éhen, a martini koktél épp megfelelően hideg és felrázva érkezik és nem keverve. Mindenkinek igényei szerint...

Nincsenek megjegyzések: