2007. szeptember 4., kedd

Közös utak

Meglepő, hogy egyéninek hitt terveink korántsem annyira egyéniek, mint gondolnánk. Más fejében ugyanúgy megszületnek, legfeljebb más is ugyanannyira a sajátjának érzi ezeket, de talán eszébe sem jutnak ilyen gondolatok. Számos alkalommal előfordult az, amikor családi kirándulást tettünk, hogy az indulásnál már feltűnt pár ember, vagy ha ott nem, akkor az első megállónál egészen biztosan. - Jé, ők is ugyanoda mennek, ahova mi készültünk! - A meglepő azután következik, amikor a második, majd sorban a többi megállónál is ugyanúgy észrevesszük őket. Legutóbb a veszprémi kiránduláson történt, hogy sikerült két fiatal hölggyel összefutnunk a Gizella kápolnában, azután számos helyen találkoztunk velük, például a Tűztoronynál és a városkapunál. A legmeglepőbb azonban az volt, hogy az estét lezárandó mozielőadáson is ott voltak, és pont mellettem ültek. Mi ez, ha nem a sors játéka? Mondjuk, ezek után azon se lepődtem volna meg, a hazaérkezésünk után ott ülnek a nappaliban..

Nincsenek megjegyzések: