2013. március 29., péntek

HT-1080Z

Ki ne emlékezne még rá? Tudom, hogy ki nem, hisz ehhez kell egy bizonyos életkor. Vannak akiknek a számítógép az a doboz, amit egy ember fel sem tud emelni, másoknak meg a PC jelenti az otthoni számítástechnikát. Amikor én kezdtem ismerkedni a számítógéppel, akkor ez volt egy számítógép és az iskolában lehetett ráakadni.



Az akkori horrorára miatt sosem gondoltam azt, hogy egyszer nekem is lehet egy ilyenem. Tulajdonképpen ez a gép alapozta meg a gyűjteményemet, ami azóta jelentős számú gépből áll. Mindenki emlékszik az első szerelmére életében. Nekem ő volt az első, ami azóta is befolyással bír az életemre. Miatta lettem az, aki jelenleg is vagyok. Egy fűtetlen szertárszobában kezdődött, ahol a világítást a monitorként használt fekete-fehér televíziók alkották. Ott fagyoskodtam mint elsős gimnazista és sokszor harcoltam a gépidőért másokkal. Kedves emlékeim felidézésére végre sikerült üzembe is helyeznem a a gyűjteményemben lévő példányt. A modulátora már nincs igazán csúcsformában, nem tudtam elég régi tévét szerezni hozzá, hogy láthassam rajta a kedves '?*' promptot. Szerencsére régebben készítettem hozzá videókimenetet, ugyanis erről a második generációs gépről azt már lespórolták, az első generációs gépeken ez még tartozék volt.


Kellett még szereznem egy videójel átalakítót és máris megjelent a kép, amit annyira vártam. Érdemes volt. Mostanság az oktatási anyagokat olvasom szabadidőmben, mert valljuk be elszoktam már ettől a géptől, de remek szórakozás esős napokra..

Nincsenek megjegyzések: