Ikeázás

Isten látja lelkemet, semmi bajom sincs a nevezett áruház üzletpolitikájával! Vannak jó bútoraik és a konyhájuk is egész tűrhető lenne, ha mire odajutunk, ne fogyna el minden a húsgolyókat kivéve. Nem mondom, közvetlen éhenhalás ellen jók, de nem tartom a konyhaművészet csúcsának a dolgot, viszont az tény, hogy rengeteg eladatlan készlet lehet belőle, ha minden el tud fogyni ezt az egyet kivéve. De most nem a húsgolyóról akartam írni, hanem az Ikeázásról. Az életérzésről, ami beindítja bennem a menekülési ösztönt. Ha meghallom, felmered a hátamon a szőr, a vérem elönti az adrenalin és a szemem búvóhely , agyam kifogások után kutat. Többnyire ez azt jelenti, hogy újabb értelmetlen órák vesznek el az életemből, amit rendszerint egy mélygarázsban, vagy pár húsgolyó feledhető társaságában tölthetek mindaddig, míg a kedves személyzet záráskor ki nem hajít az épületből. Ahogy tegnap is történt és ahogy ez ma is kinéz. Utálom az Ikeázást!

Nagy Levin étterem, Csepel

Nagy Levin munkássága kora fiatalságom idején megfogott, így mindenképpen el szerettem volna menni egy róla elnevezett étterembe. Annak idején felfedeztem egyet Szada és Gödöllő között és minden alkalommal, amikor elmentem előtte, megfogadtam, hogy ide egyszer el fogok jönni. Azóta persze a hely megszűnt és átalakult, így az álom is szertefoszlott. Egészen mostanáig, amikor is megéhezve Csepelen ráakadtunk a helyre. A nevén túl semmit nem tudtunk róla, de elhatároztuk, hogy ki fogjuk próbálni. A hely Csepelen, a hév végállomás mögött helyezkedik el. Kívülről nem látszik semmi extra, bal oldalt a tízemeletesek tömbjei, előtte a hév végállomás, a hely pedig beleillik a régi csepeli főutca hangulatába. Az ember hajlamos első blikkre ítélni, a környezet alapján azt gondoltuk, hogy ez bizonyára egy igazi késdobáló lesz. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna. A hely saját és kulturált parkolóval rendelkezik, saját udvarában, illetve rendkívül családias miliővel - odabent. Meleg volt és hangulatos berendezés, szemben a korábban megismert Pastrami nevű budai csodával. Az étlap jópofa, ügyesen építenek a Rejtői hangulatra. A gyerekeket egy lufihajtogató-művész szórakoztatta, az étel finom volt és elegendő, bár az árszint a közepesnél kissé magasabb volt (lehetett kártyával fizetni és a mellékhelyiségek is kulturáltak voltak.), de így sem érte el a Pastrami árszintjét. Ha a Levin és az utóbbi között lehetne csak választani, mindenképpen a Levint ajánlanám. Szerintem hagyni kellene az előítéleteket pro és kontra is, hagyni a budai álflancot és el kell menni Csepelre és enni végre egy jót. Még biztosan hallani fog a hely rólunk.. 

Jinn

Sosem gondoltam volna ezt! Vendégségben voltunk és ott láttam meg egy egyszerű kis műanyag figurát, amibe egy (számomra) hihetetlenül fejlett 'gondolatolvasó' programot telepítettek. A barkóba szabályait nagyjából mindenki ismeri, így a kezelése egyszerű, lévén az eszköz hangvezérelt.  A játék kedves (vagy tenyérbemászó?) hangon beszél, de nem lehet haragudni rá, mert igen fejlett és jópofa. Egész hihetetlen állatokat is kitalált - szóval nagyon ügyesen kérdez - minden tiszteletem a programozójának. Az első olyan gyerekjáték a közelmúltból, aminél feltámad bennem a birtoklási vágy. Elképzeltem, hogy unalmas autózás közben milyen jól el lehet vele szórakozni , olyan akár egy új generációs éberségi berendezés. A neve Jinn. Azt hiszem kell nekem egy ilyen!