Tisztáztam

Azt hiszem tisztáztam a dolgot. Már ami azt illeti, amit a múltkor hallottam, hogy valaki azért nem jön az általam nem szervezett bulira, mert összevesztem a facebookon keresztül az élete párjával valami marhaságon. Nos az az igazság, hogy én erről eddig nem is tudtam, mert ugyan lépten nyomon összevesztem mindenkivel ott, mert úgy gondoltam, hogy a világ jobb lesz azáltal, hogy annak, aki hülyeséget csinál, megmondjuk ezt. De ez a világ nem így működik, az emberek nagy többsége megsértődik azon, ha hülyeséget csinál és ezért valaki szól. Mára már letettem arról, hogy ezért embereknek szóljak, mert már ki is lehet tiltani őket a hírfolyamból. Kicsit persze sajnálom, hisz ezek az emberek nem alapvetően hülyék, csak szoktak hülyeséget is postolni, de vannak normális gondolataik is, amikre viszont kíváncsi lennék, csak sajnos senki sem jelenti be azt, ha 'karitatív' tevékenységet végezne, hogy ezt szűrni lehessen. Ha mindenki írhat mindent, akkor ellep a 'Találtam egy használt alsónadrágot Barcson, ossza meg mindenki, hátha visszajön érte a gazdája!' mondanivalójú cikkek. Persze lehet, hogy az én szociális érzékenységem kicsi, mert nem bízom abban, hogy egy taktaharkányi talált tárgyat nagykanizsai megosztásokkal vissza lehet adni a tulajdonosának és az osszunk meg mindent boldog boldogtalannak, hiszen a vak tyúk is talál szemészt elv célravezető. De mivel tudom, hogy bennem van a hiba azért, hogy nem kívánok szeméthalomba fulladni, ezúton kérek elnézést mindenkitől, hogyha megbántottam - nevelő szándékból. Ezúton jelentem be, hogy bár az emberek javíthatatlanok, de azért próbálok leszokni a népnevelésről..

Vigyél haza!

A szülők első számú rémálma, ha ilyen sms-t kapnak a kölöktől, aki nagy reményekkel vonult el az általa kiválasztott táborba. Mára a fehérből fekete lett, a derűből ború. A gyerek nem élvezi azt, hogy nem az történik amit ő elképzelt, a tábor uncsi lett. Közben sikerült telefonon is beszélnünk, így tudatosult benne, hogy nem fogjuk elvinni onnan, próbálja magát mégis jól érezni. Ki milyet szakít, olyat szagol. Persze mi vagyunk a szigorú és rideg szívű szülők, de így jártunk. Azért volt valami haszna annak is, amíg még nem találták fel a mobiltelefont..

Extrém sport

Felhívtam egy biztosítót, mert a közeli párnapos vakációmra utasbiztosítást akartam kötni, de szerintük a siklóernyőzés extrém sport, amire ők nem kötnek biztosítást. A búvárkodás és a snowboard szerintük nem extrém, de mivel erről nem volt szó, így ez a lehetőség nem játszott. Gondolkodtam közben, hogy egy biztosító szerint mi és mitől számít extrémnek - számomra például a búvárkodás feltétlenül az lenne, hiszen már pusztán abba bele lehet halni, ha valaki bizonyos mélységből hamarabb merül fel, mint ahogy az illendő, és a síelős ismerőseim is előkelő helyeket foglalnak el a traumatológiák kórtörténeteiben. De a tegnapi nap alaposan átértékelte az extrém sportokról alkotott véleményem. Ha extrémnek tekintjük azt a tevékenységet, amibe könnyen bele lehet halni, akkor számomra a legelőkelőbb helyet nem is a wingsuit vagy a bázisugrás foglalja el, hanem egész egyszerűen a mindennapos autós munkába járás. A tegnapi napon ugyanis előre megfontolt szándékkal meg akartak ölni, miközben teljesen szabályosan közlekedve épp munkába siettem. Egy bmw-s ember (lény) volt az elkövető, aki úgy gondolta, hogy mert ő siet, a többiek majd megoldják azt a forgalmi helyzetet, hogy előzéskor épp jönnek szemben. Nos, megoldottuk, de nem rajta múlt. A trágya is megállt bennem egy pillanatra, a mellékelt kép nem igazán adja vissza a látványt, amivel egy pillanat alatt szembesültem és sokáig csak 'B' és 'K' betűs szavak jutottak eszembe, ha a kedves lény anyukájára illetve rá gondoltam. Engem nem zavar, ha az úriember/hölgy, egy kietlen úton nagy sebességgel betonfalnak rohan és ezzel vezeti ki magát a társadalomból, de ha ártatlanokat ölne (például engem) az mélységesen felháborít. Potenciális gyilkosok között kell élnünk és ezeket nem kapja el senki, sohasem..