A vadászat diadala

Az ember fia vadásztípus. A lánya meg gyűjtögető. Etológusok megállapították, hogy fajtánk, hiába is esett túl az általa civilizációnak nevezett folyamaton, ami többnyire a gyengék leöldöséséből és az erősek akaratának a rájuk kényszerítéséből állt, ősi gyökereit nem tudta levetkőzni. A férfiak szeretnek vadászni, a nők meg gyűjtögetni. Mivel az egymásra vadászás már kiment a divatból és az igazi vadra cserkelés pedig igen kevesek kiváltsága lehet, így a többség figyelme a csapatsportok felé fordult. Ilyen tevékenység a foci is, ahol cél a labda levadászása, birtoklása és a gólszerzésben a vad elejtésének izgalmát ünnepeljük. A jó benne az, hogy nézni legalább annyira élvezetes, mint csinálni, sőt tulajdonképpen sokkal élvezetesebb, ha közel a hűtő és van benne sör. A nőink jellemzően nem szeretik a focit, mert nem látják benne a vadászat izgalmát. (A pár identitászavaros egyedet vegyük kivételnek.) Ők maradnak a gyűjtögetésnél, ami többnyire boltokban történő haszontalanságok beszerzését szokta jelenteni - ezért van az, hogy a férfiak, ha tehetik, mellőzik ezt a tevékenységet, inkább megadóan tűrik, hogy a nő 'bogyókat gyűjtsön az erdőben' még ha ezt az ő pénztárcájuk bánja is. Mert bánja. Na de vissza a focihoz, most az egyszer nem hagyom, hogy itt is átvegyék az uralmat - ez itt az én postom és ragaszkodom a mondanivalómhoz, punktum! Szóval, tegnap meccs volt, láttam is belőle vagy húsz percet. Megjegyzem, hogy nem szeretem a test-test elleni küzdelmet a csapatsportokban, ha már ilyen, akkor inkább a röplabda. De azért az ember nem teheti meg azt, hogy négyévente legalább egy meccsrészletet ne nézzen meg, ahogy a döntő elé is biztosan le fogok ülni. Lehet, hogy háttal, de biztosan leülök. Az, hogy nem szeretem a labdarúgást, megerősít abban, hogy mégis valamiféle természetisten lennék - lehetne még más magyarázat is, pl az, hogy nőiesedem, mert egyre többet fáj a fejem, de ez szinte valószínűtlen ekkora agytömeggel, hiszen ahhoz a zselének zsugorodnia kéne és érezném, hogyha lötyögne. Minden nap próbálom, mert biztosra akarok menni, de nem lötyög, így marad ez az isten dolog. Szóval, mint egyfajta oltalmazó, megfigyeltem, hogy mindig jó érzékkel ki tudom választani, kinek szurkoljak a meccsen. Nem szeretem a németeket, mert ritka arrogáns népség, de most valamiért nekik szurkoltam. Lehet, hogy ők játszottak fehérben és rosszabbul is, így igazi csoda lett volna, ha nyernek és csodát megélni mindig jó dolog. Nos, most nem éltem meg, így az olaszok megérdemelten nyertek és én is megnyugodtam, hogy az elméletem megerősítésre talált, mert akinek drukkolok, az nyert. Ha tényleg igaz ez a természetistenes dolog, és mivel régóta tudhatjuk azt, hogy minden istennek maga felé hajlik a keze, így azt gondoltam, előnyt kovácsolok magamnak ebből. Meggyőzhető vagyok, hogy kinek szurkoljak a döntőn! Persze illő áldozatért cserébe. Tehát téteket várnék..

Kórságaink kicsiny boltja

A büfénk tipikus állatorvosi ló. Ahogy a paripa szenved mindenféle betegségtől, de kimúlni éppen ezért nem tud, bár húzza belét - vegetál. Ahogy a kantinos is állandóan panaszkodik azon, hogy kevés a pénz, nincsen forgalom, de valahogy mégis megél, sőt látszólag olyan megmagyarázhatatlan dolgokat tesz, amik a forgalom csökkentésére irányulnak. Például az, hogy nem tart árút. Meglepő, de a konzervatív vélekedés az a boltokról, hogy árukat árulnak bennük. A vélekedés meglehetősen idejétmúlt, mert itt gyakran üresek a polcok. Kívánatos cikket például addig nem rendelnek, amíg a nem kívánatos el nem fogy. Persze gondolhatná az ember, hogy következő alkalommal csak azt veszik, amit vittek az emberek - de nem. Itt nem az történik. Teljesen független egymástól a kereslet és a kínálat. A keresletet az emberek egyéni ízlése, a kínálatot a vezető ízlése határozza meg - pont úgy, ahogy számos más kisboltban is. Ha a boltos nem szereti a halat, akkor a boltban nincsen hal. A minap érdekes felfedezést tettem reggel, amikor belejtettem a büfébe megvenni a reggeli péksüteményemet. Eddig a sós pékárúkat tartalmazó kübli tele volt minden finomsággal, most azonban egy árva sajtos kifli volt csak a kínálat. Kérdeztem is, hogy mi ez a hirtelen változás? - Sokan szabadságon vannak, ezért nem rendelnek annyifélét. Ez eleddig akár rendben is volna. Kérdem én - Hát, perec volt, csak már megvették? Erre a válasz - Ááá, nem, azt lemondtuk, mert csak te vetted! - Mondom én: - De én vettem volna! - Az eszem áll meg! Van egy cikk, amit vesznek, de nem rendelem, mert csak egyvalaki veszi. Akkor nem az lenne a normális, hogy veszek belőle napi egyet? Ezek szerint itt mindenki hülye rajtam kívül, csak én vagyok villamos?

Mit adtak nekünk a rómaiak?

Brian élete óta tudjuk, hogy mennyi mindent, és mégis semmit. Most azonban másként teszem fel a kérdést, mégis valamennyire hasonló lesz. Falunkban bevezették már pár éve a szelektív hulladékgyűjtést. Aki igényelte, kapott szép sárga zsákokat, amibe a szelektált hulladékot teheti, majd azt kéthetente, díjtalanul elszállítják, cserébe hagyva üres sárga zsákokat. Addig minden gödi lakos csak 120 literes kukára vehette meg a szemétszállítási szolgáltatás minimumát. Akkor a kukánkban lötyögött a szemét. Jobbára a kertben levágott zöldhulladékot tettük bele, de utóbb kitalálták, hogy azt nem szabad. Ingyenes lerakási lehetőséget kínált a tanács a falu határában. Aztán valaki kezdeményezte azt, hogy aki szelektíven gyűjt, az igényelhessen kisebb kukát, így engedték a 60 literes edényzet vásárlását is. Ugyanakkor a díjak nem mérséklődtek jelentősen, a 120 literes éves díja jelenleg 24.000 ft. a 60 literesé pedig 18.000 ft. Pedig azt hihetné az ember, hogy a 120 liter fele a 60, akkor a díja is a felének kellene lennie - de ezek szerint nem. Mivel ösztönöztek közben a komposztálásra is (fizetőssé tették a zöldhulladék lerakását!), kerti komposztálót vásároltam. Nem az önkormányzat által preferált típust, ezt ugyanis csak az kaphatta, akinek nem volt hátraléka (nekünk ugyan nem volt) de azt sem ingyen, hanem 2000 forintért kaphatta csak meg. De ne gondoljunk valamiféle csilivili szerkezetre, ennyi pénzért egy egyszerű fa keret jár.  Ezt persze próbálták elsütni úgy, mintha hatalmas szívességet tettek a népnek, de tulajdonképpen ők jártak jól vele. Most jön ugyanis a kérdésem, hogy na vajon, amióta szelektíven gyűjtöm a szemetet, a háztartási komposztálható a komposztba kerül, vajon mit rakok a kukába, aminek az elszállításáért évi 18.000 forintot fizetek? Azaz, ha egy évben 52 hét van, akkor ezért a pénzért 'jogom' lenne előállítani 52*60 liter, azaz 3.120 liter kommunális szemetet, hiszen ezért fizettem. Ehelyett, mit rakok én a 60 literes kukámba hetente? Elmondom. Nagyjából semmit. Miért fizetek tehát? Nagyjából a semmiért, évi 18.000 forintot. A szemetesbe meg kb kéthetente egy kis zacskó olyan szemét kerül, amit nem akarok elmosni, mert túl büdös, vagy zsíros. Jó üzletnek tűnik ez, nem?