Proteinszelet

Vettem egy proteinszeletet. Ez önmagában nem egy olyan hír, aminek meg kellene rengetnie a világot, csak úgy megjegyeztem. Régóta kacérkodtam a dologgal, neves cég terméke, nyilvánvalóan aranyáron, de vésztartaléknak szántam parawaiting idejére vagy a fene tudja mikorra, ha mardosó éhség törne rám és semmi más esélyem nem lenne az életben maradásra. Szóval vészhelyzeti tartaléknak. Persze úgy jártam vele, mint a valamikor korábban megénekelt mesesajttal. Az ember csak nézegeti és mivel nem hangzik rosszul, így vágyódni kezd rá, de mivel nem kaphatja meg azonnal így mindenfélét elképzel róla, pedig ha megszerezhetné, azonnal rájöhetne, hogy óborzalom! Egy rakás szerencsétlenség, egy gasztronómiai baleset. Persze megérthetem, ha testépítők ilyet esznek - hisz a formás izmokért szenvedni kell és itt a szelet gyártói a szenvedést halálosan komolyan gondolták! Csak azért nem dobtam ki a kukába az első harapás után, mert sajnáltam kidobni. Nem akartam két kidobást, mert ugye ha már a pénzt kidobtam, akkor inkább kárba menjen, ne pocsékba. Szóval a müzliszelet lényegesen olcsóbb és nagyjából kétezer-hétszáztízenhétszer jobb is.

Vége

Végre sikerült elolvasni Wieslaw Kieler 'A 290. számú auschwitzi fogoly' című könyvét. Ez nem olyasfajta mű, amit az ember jókedvében olvas, mégis az az érzésem, hogy mindenkinek el kellene olvasnia. Akár kötelező olvasmány is lehetne belőle felsőbb osztályokban, olyan helyen ahol képesek is felfogni mindazon borzalmakat amit egyik ember a másiknak okozni képes. Félelmetes dolog, hogy egyes ideológiák hatására milyen mélyre képesek süllyedni az emberek és mit meg nem tesznek mások azért, hogy valahogyan túlélhessék ezt a rájuk kényszerített poklot. Persze ilyenkor önkéntelenül az ember eszébe jut az, hogy mit tett volna ő ebben a helyzetben és azt kellett megállapítanom, hogy nagy valószínűséggel az áldozatok népes sorát gazdagíthattam volna. Szar ügy. Lényeg mindenesetre az, hogy mindenkinek ismernie kellene, hogy soha többet ne ismétlődhessen meg mindez se emberrel, sem pedig mással..

Ajándék

Ha az embernek macskája van, sosem unatkozik. Már csak azért sem, mert a macskáknak sosem jó az, ami van, így amikor kint vannak be akarnak jönni, amikor bent vannak akkor pedig ki akarnak menni. Ehhez persze megválasztják azt a pillanatot, amikor leültél az asztalhoz és kezedbe fogtad a kenőkést. Persze a kiengedés után azért még szokott lenni egy beszólás is, egy olyan mi tartott ennyi ideig, tökfej? stílusban. Persze arra is képesek, hogy ajándékot hozzanak nekünk, ha megérdemeljük. Ezek szerint a szállodai ellátás színvonala meredeken eshetett, mert az elmúlt időben nem kaptunk tőlük semmit. Olyannyira, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal léptem ki ma reggel a terasz lábtörlőjére mezítláb, hogy hívjam és beengedhessem őket. Utóbb belátom, ez hiba volt, mert sikerült megközepelni a lábtörlőn ízlésesen elhelyezett nagy adag macskahányást. Szóval biztosan az én hibám lehetett a dolog, hiszen hozhattak volna haza egeret, de akár egy herendi teáskészletet is. Nincs felemelőbb dolog, közvetlenül reggeli után friss macskahányást takarítani a bejárat elől..