Megkaptam a munkák munkáját annak idején, amihez
nagy lelkesedéssel fogtam hozzá és ami önhibámon kívül olyan rendesen
megcsúszott, de rajtam kívül mindenki más úgy gondolta, hogy attól, hogy
az egész egy hónapot tolódott, még ugyanakkor kell átadni. Amin persze
mindenki sokat dolgozott, de botor módon ebben elsősorban a saját munkám
nagyságát látom. A megbeszéléseken én is részt vettem, a dizájnt úgy
ahogy volt ki lehetett dobni és újra meg kellett csinálni, mert teljesen
használhatatlan volt és a tesztelők se kaptak szívrohamot a
teszteléstől, de végül mégiscsak kerülhet olyan állapotba, hogy ne
kelljen szégyenkeznem. Büszke talán nem leszek rá, ha csak arra nem,
hogy a körülmények ellenére mégiscsak sikerült befejezni a dolgot. Az
ünnepségre, ahol majd az illetékesek egymás hátát veregetik majd,
természetesen nem fogok odaférni, ide általában a munka és a panasz jut
el, a dicséret nem tud átszivárogni a födémen. De ezen a hétvégén nem
fogok a dologgal foglalkozni, most repülni fogok. De remélem, nem az
állásomból..
2014. október 4., szombat
2014. október 3., péntek
Cipzár
Volt ugye annak idején a gombos slicc. Meg kellett szokni, be kellett járatni, így az ember sosem maradt szorult helyzetbe, mert legalább olyan sebességgel működhetett, mint a vadonatúj találmány. Egy gyors rántó mozdulat és nem kell tovább féllábon táncolni a fajansz előtt. Aztán persze jött a cipzár és a gond a múlté lett, eszünkbe sem jutott többé. Egészen addig, míg újra nem jött divatba a gomb, így megint használhatjuk a régmúlt idők megoldását. Kinyitni tényleg szinte mindegy, de a bezárás már korántsem olyan egyszerű. Ezért is favorizálom jobban a cipzárt, de a sors egy különös fintora miatt sokkal több gombolós nadrágom van mint cipzáras. De mi ebben a hír vagy a meglepő? Hát az, amikor az ember elfelejti milyen nadrág is van rajta és az egyetlen cipzáras pantallóját egy nagy, egymástól elfelé irányuló rántással nyitja ki, mintha gombos lenne. Az ezután következő negyed- vagy félórát ajánlanám minden érdeklődő szíves figyelmébe..
Címkék:
gondolatok
2014. október 1., szerda
Miért?
Miért gondoltam azt vajon, hogy egy projectben, ami több területből épül fel, ha az egyik terület megcsúszik, akkor csúszik vele a többi is? Most mindenki azzal jön, hogy nem erről volt szó, de ugye az eredeti tervekben az szerepel, hogy egy hónapja éles teszteknek kellene menni, közben meg adat alig egy hete van, tesztelni meg mindenki a megbeszélés előtt két órával akar csak. Olyan érzésem van, mint amikor május 1-re ígérik a házat, februári betonozással, de a beton csak áprilisban jön meg, de attól a ház még ugyanúgy elsejére kell..
Címkék:
fejlesztés,
gondolatok,
miért
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
