Telefon

Tudom, hogy generációs szakadék meg minden! A kütyükorszak tulajdonképpen a korosztályom után kezdődött, vagy pont mi voltunk azok, akik beszálltunk ebbe a vonatba, hogy aztán az utánunk jövők már ide szülessenek. A mi éránk alatt lett színes a tévé, lettek eszközök, amikkel vissza lehetett nézni a felvett adást és rögzíteni lehetett a hangot, sőt magunkkal is lehetett vinni. Aztán persze ez idő alatt avultak el ezek az eszközök úgy, hogy a gyerekem jószerivel már nem is tudna a létezésükről, ha nem látná ott a nappaliban ezeket, vagy találkozna velük időnként, ha mélyebbre túr valamelyik ritkán kihúzott fiókban. Szóval, Isten látja lelkemet, nem számítok egy gépromboló Ludditának, magam is kütyüpárti vagyok. A számítógép és számítógép tartalmú eszköz penetráció nálunk a legmagasabb a környéken - erre nagy összeget mernék feltenni - szóval nem vagyok zsigeri ellenzője a gépeknek és a használatuknak sem. De amit ez a gyerek csinál, az mégis sok! Tudom, hogy manapság a telefon lett az első számú kommunikációs eszköz és a gyerektársaságok fő rangsorolója is. Ahogy a kutyák megszaglásszák egymás hátsóját, úgy a kölkök is végignézik egymás telefonjait és ebből tudják azt, hogy ki hol áll a menőségi listán. A közösségi élet pedig abból áll, hogy csoportban ülnek valahol és vagy a saját, vagy barátaik telefonjait piszkálják szótlanul. Megfordult a fejemben, hogy táborba nem is engedem el mással, mint egy olyan régi készülékkel, amivel csak telefonálni lehet, hogy próbáljon hagyományos módon érvényesülni. Persze, ha mindenki másképp gondolja, az olyan lenne, mintha lány alsóneműben küldeném be egy fiúöltözőbe..

Rejtély!

Rejtély! Tegnap világosan emlékeztem arra, hogy egy dvd-t levettem a polcomról és beletettem a táskámba. Éreztem a kezemben, tapintottam a dobozát, az agyamba beleégtek a színei, még a mozdulat is megvan, amivel a táska megfelelő részébe süllyesztettem. Persze tegnap nyúlok a táskába és sehol semmi. Kellett volna az anyag - fényképek voltak rajta, amik kellettek volna egy doksihoz, de mindez a valóságot nem hatja meg. Mivel a dolog nincs itt, valahol lennie kell, szóval csak otthon lehet. Volt már olyan, hogy valamit elképzeltem, hogy megcsinálok és gondolatban az adott dolgot végre is hajtottam, de a gyakorlatba ez nem került át. Így hát amikor hazamentem, átvizsgáltam a lakást. Mivel nem voltam megelégedve az eredménnyel, így többször is egymás után. Megnéztem a polcomon, hisz onnan indult a cselekmény és végigjártam az utat. Ellenőriztem a párkányt, a könyvespolcot és a fürdőszobát. Ezután a nappali következett, majd az étkező és a konyha. Mivel ismerem magam valamennyire, így biztonság kedvéért a hűtőben és a sütőben is megnéztem. Beiktattam a vécét és a cipősszekrényt is, azután az autót vizsgáltam át. Sehol semmi. A táskámat atomjaira szedtem, de a szén-, nitrogén- és oxigénatomok közé sem volt beépülve. Meggyanúsítottam a nejt is, mert a profiljába vág az állandó utánam való rámolás. Sehol semmi. A dvd-nek hűlt helye. Mivel más számára legfeljebb mint nyersanyag érhet valamit, a képekre nekem lenne szükségem, így levarázsoltam újra a pékfényezőgépről és ezúttal pendrive-on hoztam be a céghez. Ahogy teszem be a cuccot a gépbe, természetesen itt vigyorog az asztalon a dvd. Ezek szerint kétszer akartam kivenni a táskából és csak egyszer volt benne, az elsőre meg nem emlékeztem. Hülyülök, na..

Gitártábor

A gyereket hétvégén gitártáborba vittük. Ami valahol teljesítmény - persze nem a szállítás, hisz csak bele kellett ülni az autóba és nyomni a gázt, az égiek meg mutatták az utat, hanem a tény, hogy bár van gitárja, de eddig pár kósza, tétován elpengetett hangon kívül nemigen gitározott mást. A tábor - kiírása szerint az ilyen kölköket is szívesen látta. Mivel a 'húrok egy száraz fadobozon' a gyerekkoromból szinte teljesen kimaradt, így odahaza senki nem tudott segíteni bimbódzó ambíciói kiteljesítésében, így egyetlen szalmaszálként maradt ez a tábor. Izsák mellett tartják, egy tanyán - ami felettébb jó párosítás, ha visszagondolok horvátországi nyaralásunkra, ahol 'mókás' trombitások gondolták azt, hogy ami nekik kikapcsolódás, az nekünk is az - szóval itt a kölkök zenélhetnek kedvükre, közel vagy távol semmi nincs, ami ettől menekülőre foghatná. A hellyel voltak averzióim - így látatlanban, azt hittem, hogy csikorgó kerekekkel fogunk kilőni az udvarból visszafelé, megvadult komondorok falkájától űzetvén - mégis mit várhat az ember valami olyasmitől, ami a homoksemmi közepén van? - de meg kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam. Kedélyes ifjúsági szállás, étel, ital - önkiszolgáló, szinte 'all inclusive' rendszerben, azaz csak kinyitják a hűtőt, ha megéheznek, szóval minden adott egy hét tartalmas eltöltéséhez. Ha még a gitározásra is rákap, teljes lesz a siker..