Ritkán vártam már napot ennyire, mint a mait, bár akármi történik, nyilvánvaló kellemetlenségekkel fog járni, ezt már biztosan tudom. Velem mindig az történik, hogy a baj olyankor üt be, amikor védtelen vagyok ellene, így az egész ünnepeket úgy kellett átvészelnem, hogy kitört a bölcsességfogamból egy darab. A múltkori is így kezdte, majd egy tömési kísérletet követően végül ki is lett húzva - pont a fogorvosom szabadságának a kezdete előtt - majd egy hét szenvedés és más fogorvosok látogatása után szépen lassan csengett le a fájdalom. Tehát benne van a pakliban az is, hogy most is ez fog történni. A minimum az, hogy ki lesz fúrva és javítva, de tartok tőle, hogy a B terv lesz az esélyes, ami húzással (és az ezt követő szenvedéssel) fog járni. Már előre treníroztam magam emiatt, mert az előző fog elvesztése nem csak fizikailag, de lelkileg is eléggé megviselt. Ma délután négykor már okosabb és jóval zsibbadtabb leszek.
2013. január 4., péntek
2013. január 3., csütörtök
Buék!
Buék. Azazhogy boldog új évet kívánok. Valamiért az utóbbi időben kezd
növekvő ellenérzésem kialakulni ezzel a rövidítéssel kapcsolatban, bár
nagyon népszerű, és ha úgy vesszük praktikus is. Foghegyről bárkinek
odavethető, csak négy betű és sokszor még az írásjel is megspórolható a
végéről. Ezáltal lesz teljesen személytelen és tulajdonképpen számomra
bántó. Nem mondom, hogy a 'Boldog új esztendőt kívánok' pusztán csak a
betűszáma miatt jobb lenne, de ha így vesszük, a 'Fulladj meg'-et is
bonyolultabb és több erőfeszítést igénylőbb leírni mint ezt. Érdemes
lenne a többi jókívánságot is lerövidíteni, a 'Boldog szülinapot'
lehetne Bszk, a névnapi üdvözlést letudhatnánk egy 'Bn'-el. Sőt, ha a
számozást is bevezetnénk, akkor elég lenne azt írni, hogy 1! és még
személytelenebbé válhatnának az emberi kapcsolataink. Tudom, hogy csak
öregszem és morgok, de akkor is..
Címkék:
buék,
gondolatok
2013. január 2., szerda
Újévi fogadalom
Új év van, a régi már a múlté. Túléltünk sok mindent a tavalyi évben, többek között egy világvégét is, de ez az írás nem a múltról kell, hogy szóljon, hanem a jövőről. Ilyenkor szokás, hogy mindenfélét fogadkozik az ember, aztán pedig egy esztendő múlva hangzatos kifogásokat keres arra, hogy egész évben miért mellőzte a fogadalmai betartását. Visszaolvasva az akkor tett fogadalmamat, ezekből csak a naplóm valósult meg, egyelőre azt írom is és folytatni is szándékozom. Idénre viszont nem akarnék semmi vállalhatatlant tenni így nem mondok semmi olyasmit ami nem teljesen tőlem függ, így az is unfair lenne, hogy pusztán a sikerélmény kedvéért tegyek meg olyasmit, mint például a nem szokom rá a dohányzásra vagy nem fogok rózsaszínű tüllszoknyában járkálni az utcán - hisz ezeket eddig se tettem. Egyedüli vállalható célnak egyelőre az látszik, ha békét kötök a nej alvós plüssállatával, hiszen vele eddig haragban voltam. Reális fogadalomnak tűnik..
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
