Rendőrség újra

Régebben saját tapasztalatom alapján írtam egy elkeseredettebb hangú cikket a rendőrségünkről, hogy tulajdonképpen azért vannak, hogy a biztosítók számára kiállítsák a szükséges tettes ismeretlenes jegyzőkönyveket, hogy a biztosító fizethessen, illetve, hogy szekírozzák az autózó állampolgárokat - ezekből elsősorban a békésebbeket, akiknek jó a fizetési hajlandósága, esetleg elriasszák az embereket attól, hogy feljelentést tegyenek valami pitiáner, de a közbiztonság szempontjából fontosabb ügyben. A szolgálunk és védünk szöveg valami egészen furcsa értelmezését használják nap mint nap. Inkább a kiszolgálunk és magunkat védjük - lenne a megfelelő szlogen a számukra. Megnéztem egy kisfilmet ami arról szólt, hogy  lelkes fiatalok egy csoportja megunta azt, hogy a belvárosban sorra lopják el a bicajokat és nyomkövetős csalibringákkal  kezdenek a bűn ellen harcolni. A rendőrség ahelyett, hogy támogatná a mozgalmat - hiszen valakik az ő munkájukat végzik - úgy tűnik, hogy a bűnözőket védi, teljesen egyértelmű helyzetben sem intézkedik, a tettesek szabadlábon védekeznek, a törvényt  óhajtó csoportot ott akadályozzák, ahol tudják. A riportot itt lehet megnézni.

Ajándék

Szó se róla, szeretek ajándékot kapni és adni is. A közelmúltban kaptam egy ajándékot valakitől, aki nincs igazán jó érzésekkel az irányomban, legalábbis ezt szoktam felőle érezni. Kiemelte, hogy kevesek kiváltsága ez és becsüljem meg magam, mert ilyet nem kaphat mindenki. A dolog amúgy értéktelen semmiség, de ezek szerint még ez is kiváltságos helyzetet teremt. Az igazat megvallva jobban örültem volna, ha nem kapok semmit, de a köztünk lévő fal omlik le inkább, de ne legyen az ember telhetetlen. Nyilván ez sokkal egyszerűbb és kényelmesebb dolog így..

Nekünk egy új Arany kell!

A gondolataim apropóját az adta, hogy a hétvégén a Bricostore év végén megszűnő üzletébe látogattunk, hogy felfrissítsem a múlóban lévő tömegundoromat. Sikerült. Az üzlet máris csak árnyéka önmagának, az üres polcok és a dögevőként a koncokon marakodó emberek látványa elkeserítő - persze mi is keselyűk voltunk akkor, de a keselyűket is meg lehet érteni, hisz ők csak túl szeretnének élni, szükségük van egy kis megtakarításra, úgyhogy ez nem az ő, a mi hibánk. Nem a piacgazdaság ellen ágálok, szó se róla, hanem az ellen, ami jelenleg az országban zajlik. Neves és jó áruházak zárnak be és költöznek ki az országból - olyan cégekről nem is szólva, akikre rálátása egy halandó embernek nincs is - hogy átadják a helyüket az ürességnek és a selejtnek, ami ugyan nem jó, de be lehet csavarni nemzeti zászlóba, vagy oda lehet adni a haveroknak okosba. A felelőst, azt hiszem sokan meg tudjuk nevezni. A jelenlegi gazdaságpolitika az erőn kívül nem ismer más érvet és ha valami nem sikerül elsőre, dacból, de megoldjuk ugyanúgy, de sokkal több energiával. A 'ne az emberek fizessék meg!' elv uralkodó lett, amit mindenki, aki érintett a baráti üzletben, talán már el is hisz - de ha nem is teszi, azt biztosan tudja, hogy ez a mondat hozhatja el neki a kánaánt, és a többi embernek? Azok mégis kit érdekelnek? Megmondta egy felkent bölcs, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér. Nekünk Arany János kellene, aki ki merne állni és elmondaná, mint annak idején a Walesi bárdok-ban, hogy - Te tetted ezt király! Nekünk új Arany kéne, de tartok tőle, hogy csak új Mohácsot fogunk kapni helyette..