Költözés napja

Ma költözködök. Új szobát kaptam - de még magam sem tudom, hogy ez jutalom-e vagy büntetés. Mindenesetre érdekes gondolatokat kelt bennem ez az egész. Amikor ki lettem akólbólítva onnan, ahol majdnem több mint tíz esztendeig békében ülhettem - szóval már akkor sem tudtam azt, hogy ez épp előnyt vagy hátrányt fog jelenteni. Most, hogy még megmagyarázni sem sikerült magamnak a történések mozgatórugóját, még inkább tanácstalan vagyok. Mindenesetre ma új fejezet kezdődik a cégen belüli életemben, de még nem látom, hogy a végkifejlete szerint dráma-e vagy komédia?

Moziban

Tegnap újra moziban voltunk. Az utódok című filmet néztük meg, ami az előzetes beharangozómhoz képest mégsem volt annyira szörnyű. Az elején még átkoztam magam, hogy elfelejtettem zsilettpengét vinni magammal a filmre, hogy felvághassam az ereim a kényes részeknél, de utólag kiderült az, hogy kár lett volna. Volt pár megható része - persze az egész film alaphangja megható volt, de abból is kiemelkedő részeire gondolok, illetve voltak humormorzsák is és bár az egyik főszereplő a végén meghalt, alapjában véve happy-end lett a vége. Megmenekült az érintetlen természet és a gyerekek is visszataláltak a még élő szülőhöz. Aki ennyi után még mindig kíváncsi a filmre, az nézze meg. Az, amiért végül írni akartam az volt, hogy nem igazán értem a moziüzemi vállalatok hozzáállását a filmiparhoz. Amikor a jegyet vettem, azt mondta a pénztáros, hogy hátra középre tud adni jegyet. Ettől azt hittem, hogy telt házas előadás lesz, ehhez való képest összesen ha tízen lehettünk egy kétszáz fős teremben. Pár nyugdíjas mámi szipogott még közvetlenül a fejünk felett. Nem értem, hogy miért éri meg 1540 forintért adni a jegyet, ha 10 ember így 15400 forint hasznot hoz, szemben azzal, ha 500 forint lenne a jegy és tele lenne a terem, akkor 100000 forint lenne a haszon. Minden költség ugyanannyi, hisz a filmet le kell vetíteni, jegyszedő, takarító kell és a mozigépész jelenléte is szükségszerű. A fene se érti ezt..

Öregedés

Megöregedni nem jó dolog, de egy szükséges rossz. Most, hogy tapasztalom magamon a korral járó egyre több kellemetlen tünetet, bebizonyosodott számomra is egyértelműen, hogy nem tartozom a halhatatlanok klánjába. Már csak azért is, mert nem bukkant eddig fel nálam egy kecskeszakállas skót nemes bazi nagy karddal a kezében - illetve senki sem kívánja levágni a fejem csak úgy, úri passzióból - szóval ez a vonat is elment nélkülem. Arra jöttem rá, hogy az öregedés folyamata arra jó, a mindenféle nyavalyával együtt, hogy mire elérkezik az elkerülhetetlen vég, az embernek már elmenjen a kedve az élettől. Ötletes kis biztosíték a természet részéről..