2010. március 2., kedd

Nulladik óra

Nyírfa koromban kellően nem szenvedhettem a nulladik óra intézményét. A korai kelés, a nyúlós sötétben, vagy hajnali világításban mászkálás kellően utálatos foglalatosság, de akkoriban bele sem gondoltam, hogy szülőként mit is jelent mindez. Most, gyakorló apaként magamon tapasztalom mindazt, amit egykoron a szüleim átérezhettek, az adott oktatási intézmény órarendszerkesztő pedagógusának anyukáját némán az ajkainkra véve. A vekker még korábban csörög mint szokott, hogy minden kész lehessen addigra, míg a büdös kölök végre előtámolyog a szobájából, hogy megegye a reggelit, felmarja a kikészített és összecsomagolt tízórait (Amit majd hazafelé oszt meg egy kutyával, esetleg egy szemetessel.) és beszáll az autóba ami majd az aktuális oktatási intézmény ajtajáig fuvarozza. A gyermekem most ötödikes és hetente három nulladik órája van. Annak idején nem emlékszem arra, hogy általános iskolában lett volna nulladik óránk. A tanárok
bekaphatják..

Klubok és tagságok

Azt hiszem 'zseniális' és velem született ösztönöm az, ami arra próbál rávezetni, hogy olyan emberek érdeklődését próbáljam felkelteni, akiknek én tökéletesen érdektelen és antipatikus vagyok. Talán a rossz emberismeret az oka, talán a gyűjtőszenvedély ami arra sarkall, hogy bejelöljem ezeket az embereket (akiket már régebb óta ismerek amúgy) és várjam a kölcsönös szimpátiát - amit persze sosem kapok meg a részükről. De legalább
megtudhatnám azt, hogy mi a bajuk velem!

2010. március 1., hétfő

Nem is egyszerű

Láttam a Spektrumon egy műsort, ami a haditechnika fejlődéstörténetével foglalkozott és roppant érdekes volt. Ott mondták volt, hogy egy íjász kiképzése 2-3 évig is tartott. Mármint mire hadra fogható, elsősorban az ellenségre és nem önmagára és a társaira veszélyes hadfit faragtak belőle. Ezt most nekem is volt alkalmam a hétvégén megtapasztalni. Ismerősökkel egy közeli homokbányához vonultunk ki testületileg gyakorolni a célbalövést. Nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik! Ha az ember tisztában van az alapvető fogásokkal, és fel tudja úgy húzni az íjat, hogy ne okozzon magában kárt, akkor is ott van a célzás képessége, ami csak hosszas gyakorlással sajátítható csak el. Most tudom igazán csak csodálni az ifjú Mátét a Koppányi aga testamentumából, aki röptében lőtte le a sast. Én a tíz méterre lévő, mozdulatlan céltáblát sem mindig találtam el..