2009. november 4., szerda

Mai kérdés

Ki érti rovatom mai kérdése a semmivel meg nem magyarázható emberi cselekvések körébe tartozik. Vannak jó és vannak rossz dolgok amik az embert, jelen esetben engem érnek, de realista természetemből következően inkább a rosszakat látom mint a jót. A ma történt dolog egyértelműen rossz, ezt a legjobb szándék sem moshatja tisztára. Rég elfeledett ismerős bukkant fel a színen. Annak idején se szó, se beszéd lépett ki a z életemből, mindenféle indoklás nélkül égetett fel minden hidat maga mögött. Szíve joga - bár igazából mindig szeretem tudni a dolgok miértjeit - főleg ha azok a dolgok velem történnek meg, vagy én vagyok a kiváltójuk. Ebben az esetben ezt esélyem sem volt megtudni és szép lassan bele is nyugodtam. Ám erre ma, a semmiből előkerül újra ő, elegáns mozdulattal jól belém rúg, majd angolosan távozik. Továbbra sem értek semmit, főleg azt nem, hogy mire volt ez az egész jó?

2009. november 3., kedd

A fene sem érti

Hétköznapi talányaink közé tartozik a nap mint nap észlelt, de a megfigyelés után mint érdektelent az asztal alá söpört kérdés, hogy bár az van ráírva az általam használt fogkrémes tubusra, hogy 'White now', mégis amikor rövidke csíkot nyomok a fogkefémre a pasztából, az mégis mindig kék színű. A fehérség csak ábránd lenne? A fene sem érti az egészet..

2009. november 2., hétfő

Kígyóünnep

Egy beszélgetés során merült fel a kérdés, hogy mi miért is nem szeretjük a kígyókat? Igazából nagyon férfias állat, hisz csak farokból áll és hasznot is hajt, hiszen rágcsálókat eszik. De ennek ellenére mégsem szeretik. Mert ugye ott volt az a kis affér a teremtés körül, amikor Évát az álnok dög bűnre csábította és ezt nem tudják a világ katolikusabbik felén megbocsájtani. A hatalmas bűn a tudás almájának a fogyasztásából következett, mert mennyivel jobb lenne a paradicsomban üldögélni félhülyén, időnként 'gooombaa' kiáltásokat rikkantva egymásnak, az együgyűek boldogságával. Ehelyett kezünkben van a tudás fegyvere és a tanulás lehetősége amivel felfedezhetünk távoli galaxisokat és a tengerek mélyét egyaránt. Ahelyett, hogy örülnénk ennek, utáljuk azt aki ezt elérni segített, és visszasírjuk a boldog gomba kort, belerúgván abba aki kiemelt maguk közül. Az ember sosem tudta megbecsülni a segítőtársait. De én azért köszönöm, kígyó!