Ki érti rovatom mai kérdése a semmivel meg nem magyarázható emberi cselekvések körébe tartozik. Vannak jó és vannak rossz dolgok amik az embert, jelen esetben engem érnek, de realista természetemből következően inkább a rosszakat látom mint a jót. A ma történt dolog egyértelműen rossz, ezt a legjobb szándék sem moshatja tisztára. Rég elfeledett ismerős bukkant fel a színen. Annak idején se szó, se beszéd lépett ki a z életemből, mindenféle indoklás nélkül égetett fel minden hidat maga mögött. Szíve joga - bár igazából mindig szeretem tudni a dolgok miértjeit - főleg ha azok a dolgok velem történnek meg, vagy én vagyok a kiváltójuk. Ebben az esetben ezt esélyem sem volt megtudni és szép lassan bele is nyugodtam. Ám erre ma, a semmiből előkerül újra ő, elegáns mozdulattal jól belém rúg, majd angolosan távozik. Továbbra sem értek semmit, főleg azt nem, hogy mire volt ez az egész jó?
2009. november 4., szerda
2009. november 3., kedd
A fene sem érti
Hétköznapi talányaink közé tartozik a nap mint nap észlelt, de a megfigyelés után mint érdektelent az asztal alá söpört kérdés, hogy bár az van ráírva az általam használt fogkrémes tubusra, hogy 'White now', mégis amikor rövidke csíkot nyomok a fogkefémre a pasztából, az mégis mindig kék színű. A fehérség csak ábránd lenne? A fene sem érti az egészet..
Címkék:
gondolatok
2009. november 2., hétfő
Kígyóünnep
Egy beszélgetés során merült fel a kérdés, hogy mi miért is nem szeretjük a kígyókat? Igazából nagyon férfias állat, hisz csak farokból áll és hasznot is hajt, hiszen rágcsálókat eszik. De ennek ellenére mégsem szeretik. Mert ugye ott volt az a kis affér a teremtés körül, amikor Évát az álnok dög bűnre csábította és ezt nem tudják a világ katolikusabbik felén megbocsájtani. A hatalmas bűn a tudás almájának a fogyasztásából következett, mert mennyivel jobb lenne a paradicsomban üldögélni félhülyén, időnként 'gooombaa' kiáltásokat rikkantva egymásnak, az együgyűek boldogságával. Ehelyett kezünkben van a tudás fegyvere és a tanulás lehetősége amivel felfedezhetünk távoli galaxisokat és a tengerek mélyét egyaránt. Ahelyett, hogy örülnénk ennek, utáljuk azt aki ezt elérni segített, és visszasírjuk a boldog gomba kort, belerúgván abba aki kiemelt maguk közül. Az ember sosem tudta megbecsülni a segítőtársait. De én azért köszönöm, kígyó!
Címkék:
gondolatok,
kígyó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
