Igazgatósági beszámoló lesz a cégünknél ezért ki lettünk ebrudalva a büféből és a konyhánkból is. A hűtőt sem használhatjuk, oda kerülnek ugyanis az étkek, amit majd az urak magukba fognak tömni, és a folyosó egy részét is társalgóvá, dohányzóhellyé nyilvánították, felfüggesztve a nemdohányzók védelméről született szabályozást egy napra. Nem mintha számítana a dolog, de tulajdonképpen még örülhetünk, hogy az ajtót használhatjuk és nem az ablakon kell bemásznunk az irodába. Tiszta öröm az élet.
2009. szeptember 2., szerda
Első nap
Tegnapra kívánkozott volna ez az írás, de ma kapott helyet. Ezen a ponton kell megemlékezni azokról, akiknek tegnap kezdődött az iskola. Három hónap gondtalan semmittevés után tegnap ültek vissza az iskolapadba azok a lurkók akik egyelőre csak tanulják mindazt amiből én és sokan mások élni kénytelenek. Visszagondolva a számtalan tanévkezdésemre mindig várakozással teli utálkozással vártam ezt a napot. Talán iskolába járni szerettem, de tanulni azt nem, és valljuk be ez a tevékenység mára egyre inkább az utóbbiról szól. Teljesítményelvű világunkban már csak az eredmény számít és gyerekeinkből is tanulógépeket nevelünk. De mit tehetnénk mást, ha ez az elvárás, ezen kívül nem élhet meg másból? Egy kommunát kellene alapítani, egyre inkább ezt érzem..
Címkék:
iskola
2009. szeptember 1., kedd
Penetra de frász
Az élet nagy kérdései rengeteg lexikont képesek megtölteni és folyamatosan növekvő dagályt képeznek itt a földön. A jövendő új generációi egyre csak hozzátesznek ehhez a növekvő áradathoz, és oly kevésre születik megnyugtató válasz, hogy az szinte csak csepp a tengerben. Egy új talány ebbe a sorba: Mi az ami büdösebb és gyomorforgatóbb tud lenni a legbüdösebb férfivécénél? Természetesen a női toalett. A talány itt kezdődik hiszen a teremtés koronái látszólag mindig hadilábon álltak a higiéniával. Számtalan vicc és kabarétréfa szereplője a le nem hajtott vécédeszka, számtalan nő említi ezt meg mint válóokot a bíróságon. A férfi csörtető dúvad, elefánt a porcelánboltban, akiben nincs érzék az olyan finomságokhoz mint a pipereszappan, az illatos törölköző, vagy a vécékefe. Hogy lehet az, hogy minden nő olyan nagy súlyt fektet az otthona legkisebb helységének a tisztaságába, ugyanakkor a közösségi helynél nincs a földön gusztustalanabb? Ez az élet nagy talánya, de lehet, hogy a hiúság csak a hímek előtt kapcsol be, azonos neműek esetén pedig ebben is ugyanolyanok vagyunk?
Címkék:
gondolatok,
nők
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)