Költöztem

Mindenki életében eljön a költözés pillanata. Régóta halogatom már, eddig mindenféle indokot találtam ki arra, miért is jó mindaz amiben eddig voltam, de minden hegynek van egy csúcsa és bármennyire is szeretnénk feljebb jutni, a csúcson túl már lefelé vezet az út. Velem is ez történt, pedig azt hittem sokkal tovább fogom bírni. Hiába a jószándék, a sok megkötött kompromisszum és a temérdek lemondás, egy ponton túl értelmetlenné válik minden erőfeszítés, egyszerűen lépni kell. Minden tagom tiltakozott, macerásnak és kényelmetlennek tartottam, volt bennem egy félsz, hogy az új nem lesz egyből jó, nyűgös lesz és meg fogom bánni. Utólag már csak nevethetek rajta, az előkészületek sokkal jobban fájtak, mint a konkrét cselekedet. Már itt vagyok a készben újra, minden szép jó és tökéletes. Tényleg nem kellett volna ennyire izgulni, hisz ez csak egy operációs rendszer csere volt. Ubuntu 8.04-ről 10.04-re váltottam. Tényleg megérte!

Sokan vagyok

Új szobába kell költöznöm. Ez önmagában lehetne akár jó hír is, de nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak róla. Tíz éve dolgozom ugyananott, és eddig jöttek mentek az emberek, de igazából a megszokott helyemen tudtam maradni. Kialakult egy jó törzsgárda is, amit szeretek itt. Most ennek vége, mert költöznöm kell. Egy cellát alakítanak ki a számomra a másik szobában, mert itt hirtelen sokan lettem. Biztos van valami ésszerű magyarázata is a dolognak, hogy miért lett annyira fontos az, hogy ennyien ülünk ebben a szobában, de miért pont én tudjam ezt meg?