Az emberek évezredek óta hisznek valamiben. Az akkori isteneket újabbakra
cserélték és az újak mindig hatékonyabbak voltak a réginél, így az emberek
váltottak. Hol jó meggyőződésből, hol szelíd, vagy éppen véres erőszak
hatására. A hit erős bástya, mert mindig kell a remény a reménytelenségben. A
hit jó kapaszkodó, ha minden mást elvitt már a vihar. De hogyan választunk
hitet? Keveseknek adatik az meg, hogy mindenféle külső hatástól mentesen maguk
dönthessenek, hogy miben hisznek. Befolyásoló tényező a család, a közösség, de
akár a mindent tudó és paternalista állam, illetve az azt megtestesítő
politikusok, akik mindent jobban tudnak mindenkinél, pedig rendszerint csak
valami érdek mozgatja őket. A hitnek nem kell logikusnak lenni, hisz nem kell
tudományosan bizonyítani, elég hinni benne. Minden kérdésessé váló részt le
lehet azzal zárni, hogy mert csak, vagy azért mert ide ez van írva. Ezért nem
is nagyon lehet érvelni vele vagy ellene és pusztán csak ezzel embereket
meggyőzni elég esélytelennek tűnik a számomra. Sokkal fontosabb lehet egy
karizmatikus vezető. Bármit el lehet adni, ha áll mögötte egy ember, akihez
tartozni szeretnénk. Az ember csoportlény, így vágyódik arra, hogy részese
lehessen valaminek, ami jó. Az ilyen emberek kedvéért még azt is elfogadja,
amit amúgy, vezető nélkül elutasítana. Lehet, hogy fontos erő a hit, de igazán
az számít, hogy ki hozza ezt el az emberekhez..
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hit. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. november 22., péntek
2012. március 31., szombat
A hit
Dévényi Tibor (író, nem a három kívánságos bácsi) óta tudhatjuk, hogy a hit képes hegyeket is elmozdítani - ha legalább a fele tolja és egy irányba. Én is hittem, miközben villanyt szereltem. Hittem, hogy a drót, amit éppen fogok a nulla. Igaz, erről előbb meg is győződtem egy fázisceruzával, de a hit úgy jó, ha az ember függetlenül ettől meg tud róla győződni valahogy máshogy is. Szóval tényleg nem a fázis volt - erre elvágtam. Nos, akkorát szikrázott, hogy majdnem leestem a létráról ijedtemben. Mert ugye, ha valami még nem fázis - azaz, ha megfogom nem folyik át rajtam áram, attól még a vezetékben folyhat úgy, hogy a vezeték és a föld közti ellenállás - ezen esetben nulla. A bolond áram épp errefelé folyt és nem tetszett neki, hogy a szó legszorosabb értelmében elmetszettem az útját. Ebből az következik, hogy a villanyszereléshez nem elég a hit, néha gondolkodni sem ártana..
Címkék:
gondolatok,
hit,
villanyszerelés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
