Érzések

Különböző érzések vannak. Vannak jó és rosszak, olyanok amit az ember szeretne, ha sokáig tartanának és olyanok is, amiket nem szeretne, de mégis addig tartanak. Van amit várunk és van amit nem. Van amit meglepetésként kapunk és ez a meglepetés sem mindig az, amire az ember előre gondol. Például eszembe sem jutott volna az, hogy ha zuhanyozás után borotválkozom meg és a borotválkozás utáni arcszesz egy lendületes mozdulat után nem csak az arcomra megy, annak milyen következményei lehetnek. Ez egy igen lassan múló érzés, de mindenképp emlékezetes. De legközelebb azért óvatosabb leszek.

Furcsa érzés

Furcsa érzés rég nem látott ismerősökkel a facebookon találkozni. Illetve nem is jó szó a találkozás, mert az valamiféle interakciót feltételez, pedig erről itt nincsen szó. Valamikor, az ősrobbanás idején, valamely körül nem határolható okból bejelöltük egymást, hisz mindketten úgy hittük, hogy ismerjük a másikat, de azóta ez a vágy, mármint a megismerésé - kihunyt bennünk. Talán sosem volt jelen, csak éppen úgy alakult. Külön univerzumokban élünk és világaink csak rövid időre találkoznak. Időnként az eszembe jut az, hogy jó lenne megszólítani, jó lenne ott folytatni, ahol régen abbamaradt a dolog, de aztán meggyőzöm magam a realitással. Ő is pont ugyanazt látja amit én és ha benne nincs meg ugyanez a vágy, én miért erőlködjem? Ami volt, már elmúlt, talán igaz sem volt..

Sötét van

Sötét van, hiába nyitom ki a szemem. Nyirkosság, apró göröngyök mindenhol, föld vesz körül, egyenletes nyomással nehezedik rám mindenütt. Nem tudok nagyon mocorogni sem. A fejem valami nedves, de puha, ámde bőrszerű anyaghoz ér. Próbálom felderíteni a helyzetet, de nem megy. Ásólábak takarják el tőlem a beszűrődő világosságot. Azt hiszem egy béka van felettem. Ennél mélyebben már nem is lehetnék.