Fog

                               Fog. De nem majd fog, hanem most is. Illetve, ha szigorúak és következetesek akarunk lenni, akkor csak volt, azaz fogott. Eddig eredményként könyveltem el azt, hogy a fogaim többségét a számban tudtam tartani, de az utóbbi időben tendenciává kezd válni a bölcsességfogaim elvesztése. A legtöbb ilyen fog már a testemen kívül tartózkodik, ebből kettő számomra ismeretlen helyen, egy pedig a fiókban. Utóbbit azért kaptam vissza, hogy esetleges későbbi implantáláshoz alapot szolgáltathasson. Hogy miképp tenné ezt, számomra homályos, de ki vagyok én, ha nem hiszek a választott fogorvosnak? A mai fogat egy kis fogorvosnő termelte ki belőlem. A szó legszorosabb értelmében, szinte bányászati lehetőségeket igénybe véve. Már vártam, hogy mikor hozza be az alagútfúró pajzsot, mert volt ott minden, kezdve a az egyszerű, fémből készült piszkáktól, a fogorvosi, fúró-, vágó-, harapó- és köpőeszközökig. Szóval belefért volna a csákány, a bányászlámpa és a mélyművelésű vágathajtó eszköz is. Sikerült félreértetnem magam, amiből megmérgedés lett, majd mivel nem hagytam annyiban, kibékülés, sőt olyan elnézés kérés, hogy a végén még én éreztem magam kellemetlenül. Most meg úgy érzem magam, mint akit szájon vágtak szívlapáttal. Lassan múlik az érzéstelenítés, egyre több érzésem lesz és nem mind pozitív..