Pörc

Családi ajánlásra látogattuk meg a helyet, Balatonkenesén. A falu széléről vezet az út ami mellett található a kérdéses intézmény és már messziről látszott, hogy nem leszünk egyedül. Sikerült parkolóhelyet találni és beléptünk az üzletbe. Ha ebédelni szeretnél, nem kell a hentesüzletnél leragadni, a kerthelyiségbe az üzleten keresztül, vagy az épület háta mögött is vezet az út. Kiszolgálás csak itt volt, így arról nem tudok beszámolni, hogy milyenek a belső terek. A kerthelyiség berendezésénél visszaköszönt az Ikea áruház teljes választéka, de a hely ezzel együtt is kényelmes és otthonos benyomást keltett, nem volt steril és mű. Az étlap gyakorlatilag az asztalon egy rajztáblán volt megalkotva, az asztalokat pusztán egy féltető védte, így a szeles szombati napon, amikor épp a koratavaszt éltük meg a naponta változó évszakú időjárásban, hát nem izzadtunk éppen. A kiszolgálás nagyon alapos volt és cseppet sem tolakodó. Rendelés után vendégváró falatkát kaptunk melegített palalapon. Sajnos a kenyér tényleg csupán egy falat volt, így a pörckrém nagy részét kenyér nélkül kellett megenni. Eperkrém levest ettünk, amit tejszín helyett saját magával sűrítettek, illetve végigettük a hely napi ajánlatát, ami pisztráng salátaágyon, birkakolbász lencsefőzelékkel és ecetes lilahagymával és hamburger volt.Hárman voltunk rá, így mindenki egy adagot kapott. Bár a hely átmenetet képez egy fine dining étterem és egy hentesüzlet kínálata között, az előbbihez sokkal közelebb áll, mint az utóbbihoz. A fogások nagyon jó ízvilággal készülnek, de hazai vidéki vendéglői viszonylatban eléggé karcsúak, ugyanakkor magasabb árszintet képviselnek. A nap tanulsága: Ha jót akarsz itt enni, bármit választhatsz, de ha jól is akarsz lakni, az a hamburger legyen!

Vendégváró falatka, pörc krémmel.

Eperleves alap, és a kitálalt leves. Sikerült lenyűgözni a pincért, amikor is kitaláltam, hogy a zöldség a tányérban turbolya.

Pisztráng zöldségágyon. A nej ette, mivel az én szótáramból a hal teljesen hiányzik. Ízlett neki, bár a hal meglehetősen szálkás volt, de cserébe ez addig is lekötötte őt.

Ez volt az a bizonyos lencse. A kolbász nagyon jól készült, nem tocsogott a zsiradékban, de nem is volt kiszárítva. A lencse nem az a bizonyos nagyszemű bolti fajta és nem is rántással sűrítették. A magam részéről az ecetes lilahagymát lehagytam volna a tányérról vagy nem csinálom ennyire savanyúra, de vannak akik ecetesen eszik az ilyesmit, szóval el tudtam fogadni.

Az a bizonyos hamburger. Az egyetlen olyan fogás, amitől viszont jól is lehet lakni. A hozzá adott káposztasaláta nagyon finom volt és jellemzően jól eltalált ízösszeállítás volt.

Összegzésként, a hely mindenképpen megér egy következő látogatást is, bár szép kártyát nem fogadnak el, a csúnyákat viszont preferálják. Hazafelé be lehet vásárolni a hentesüzletben, mert jellemzően mindenki szeretné egy kicsit az otthonában is megélni a Pörc élményt. A kedvenc helyem lesz, ha netalán olajmezőt örökölnék a közel-keleten vagy jelzálogot jegyeztetek be a házra.