Kifli

Elmentem egy pékhez. Bárhova elmehettem volna, akár baromfi nagykereskedőhöz is, de én most a példa kedvéért épp pékhez mentem el. Mert úri gusztusom épp kiflire vágyott, hova máshova is mehettem volna? Amikor betértem az az üzletbe, kérdeztem a péktől, hogy mennyibe kerülne a kifli? Kedvező árat kért érte, így rögtön kértem is, hogy készítsen el vagy egy tucatot, mert mióta sárkányfiókát etetek, azóta a világ kiflije sem elegendő. Amikor felhívott, hogy elkészült és jöhetek érte, biztonság kedvéért rákérdeztem, hogy mennyi is az annyi, hogy mégis legyen nálam annyi pénz. (Ilyenkor a legtöbben azt mondják, hogy: - Hát, annyi amennyit megbeszéltünk, nem emlékszik? ) De a pék nem megerősített a megbeszéltekben, hanem mondott egy durvát, másfélszer annyit, amiről szó volt. Magyarázatként azt mondta, hogy az nem is úgy volt, én ugyanis csak a kiflik árát kérdeztem, de azzal neki munkája volt, dagasztani kellett, hajtogatni, sodorni és sütni, ráadásul ott az áram, a gáz és az üzletet is fenn kell tartania valamiből. Nyilván, hülye meg én vagyok. De nem probléma, kifizettem neki a munkáját, de többet oda nem megyek. Szerencsére van még elég pék a városban..