Lángoskrízis!

Fusson, ki merre lát! Épp örvendeztem volna azért, mert a kedvenc lángosozóm ebben az évben is kinyitott - mivel egy strandon van, így mindig kétséges a dolog, hogy kinyit-e vagy sem - hiszen itt képesek voltak ehető lángos előállítására. Valljuk be, az ember hihetné azt, hogy kellene lennie valami összefüggésnek aközött, hogy az emberek lángosozót üzemeltetnek és aközött hogy ehető-e valójában a lángos. Szóval valami elvi összefüggés akár lehetne is, de gyakorlatilag viszont nem, vagy ez statisztikailag elhanyagolható. Eddig nem volt igazán nyár, így forgalom sem, de ahogy nyarabb lett, úgy jött elő a helyből az a fajta kereskedelmi mentalitás, amit annak idején a Zimmer Feri c. nagybecsű filmalkotásból, illetve saját tapasztalatból volt módunk ismerni. A tejfölös sajtos lángos már csak a nevében az ami, igaz, a parasztkrumplilevesben sincsen paraszt, ha csak a kiszolgálás módjában nem találjuk meg ezt. A legutóbbi alkalommal sikerült látnom egy tejfölös sajtost, amitől elment a kedvem, de a sima lángossal se jártam jobban. Csodálkoztam, hogy a kitett asztalokon miért van annyi félig megevett lángos - de lehet valami köze ahhoz, amit én kaptam elvitelre. A fokhagymás üveget is rejtik már, nem pacsmagolhatom meg úgy, ahogy szeretném, hanem kérésre, kérdésre tesznek rá valamennyit, de a legnagyobb baj az volt, hogy sületlen volt, határozottan nyers középpel. A gyomorfájás bele volt kódolva az ebédbe - na oda sem megyek többet.