Édes élet

Kezdetben volt a cukor, ami megédesítette az életünket. Aztán persze jött a kor és az ebből következő, szinte megjósolható hajlam a zsírpárnák gyűjtésére, így logikusnak tűnt és tűnik azóta is a felesleges cukorbevitel csökkentése. Az ember próbálkozik mindenfélével, a teámat négy kockacukor helyett már csak hárommal iszom és a reggeli kávémat is cukortalanul fogyasztom el. A szabadságom alatt kilengtem, hisz mire másra való a pihenés? Ilyenkor olyat csinálunk, amit a dolgos hétköznapokban nem, így a reggeli kávémat megédesítettem és úgy tűnt, hogy ezzel a napomat is sikerült. Ahogy nem vagyok igazi borissza, úgy kávénáci sem, bevallom töredelmesen, nekem ízlik a kávé cukorral, sújtson rám a civilizált kávéfogyasztók társadalmának a megvetése!  Így logikus lépésnek tűnt valamiféle cukorpótlék beszerzése. Tegnap szétnéztem a kapható műcukrok széles piacán és vannak egyértelműen ipari eredetű cukrok és növényiek. Ha az első csoportot automatikusan elvetjük, akkor marad a második, de ott olyan vad árakkal találkoztam, hogy alig 30 deka álcukorért majdnem ezer forintot kérnének! Persze nem tőlem, hiszen ez pont tízszer annyiba kerülne így, mint a hagyományos répacukor, ami enyhe pofátlanság. Sőt! Nem is annyira enyhe. Mivel legalább annyira vagyok sváb, mint amennyire próbáltam volna ezt a cukormentes bizniszt bevezetni, így most vagy továbbra is keserűen iszom a kávém reggelente, vagy hagyom a fenébe ezt az egészségüzletet és beleteszem a kávéba azt az egy kockacukrot. Mert ami jár, az mégiscsak jár..