Hosszú leszek - mondta a kígyó, ezért nem mászott át a villamossínen:
Egy edzőterem bejáratánál egy nagyon vékony és egy szép nő képe fogadta a látogatókat a következő felirattal:
Ezen a nyáron mi akarsz lenni, sellő vagy bálna” Egy ismeretlen nő így válaszolt a kérdésre:
Kedves emberek, a bálnákat folyton körülveszik a barátaik (delfinek, fókák, kíváncsi emberek), szexuálisan aktívak és nagy szeretetben nevelik fel az utódaikat. Rettenetesen jókat szórakoznak a delfinekkel és sok rákot esznek. Egész nap úszkálnak és olyan fantasztikus helyekre is eljutnak, mint Patagónia, a Barents-tenger vagy Polinézia korallzátonyai. Nagyon szép a hangjuk, még cd-ken is szerepelnek. Lenyűgözőek. Sokan szeretik őket, és rengeteg rajongójuk van.
Sellők nem léteznek.
Ha léteznének, kettős személyiségük miatt terápiára kellene járniuk: nő vagy hal? Nem lenne szexuális életük, sem gyerekeik. Gyönyörűek lennének, de ugyanakkor magányosak és szomorúak. És mégis ki akar olyan barátnőt, akinek mindig hal szaga van? Kétség kívül inkább bálna lennék. Amikor a média folyton azt sulykolja belénk, hogy csak vékonyan lehetünk szépek, én inkább fagyizom a gyerekeimmel, együtt vacsorázom a férjemmel, együtt eszem, iszom és szórakozom a barátaimmal. Mi nők azért hízunk, mert annyi bölcsességet és tudást gyűjtünk magunkban, hogy az már nem fér el a fejünkben, és ezért kénytelenek vagyunk mindenfelé a testünkben is elraktározni. Nem kövérek vagyunk, hanem remekbe formáltak. Ahányszor az idomaimat látom a tükörben, mindig megállapítom: “Milyen lenyűgöző is vagyok..”
A facebookon találtam ezt a gyöngyszemet. Mivel véleményszabadság van, természetesen mindenki azt ért rajta amit akar, de magam nem hiszem, ha edzőtermem lenne, akkor kitenném a falra. Sőt, igazából sehova sem, nekem ugyanis ez a mese azt jelenti, hogy tojjuk le a cselekedeteink következményét, helyette inkább magyarázzuk meg azt, hogy miért csináljuk úgy, ahogy tetszik. Azért pár szót a sellők védelmében. Egy érvelésben persze könnyű azt mondani, hogy sellők nincsenek, de ha a az alapkérdést úgy tesszük fel, hogy mi szeretnél lenni, sellő vagy bálna, akkor meglehetősen furcsa azzal érvelni, hogy az egyik opció nem is létezik, tehát nem is választható. De ha azt vesszük, hogy a sellők, mint mitológiai alakok már egy jóideje mégiscsak léteznek és feltételezzük azt, hogy pusztán a létükből következően képesek megoldani a saját boldogulásukat és szaporodásukat, legfeljebb mi azt nem ismerjük. Azt várnánk el tőlünk, hogy úgy tegyenek ahogy mi - holott ők nem emberek, hanem más lények, és mint más lények, noha félig ember fizimiskájuk van, nem embermódra teszik a dolgukat, hanem máslény módra. Például nem fulladnak bele a tengerbe, hanem vígan élnek és boldogulnak. Ezzel nem szólom le a bálnákat, hisz aki bálnának született az is marad és valószínűleg és a bálna boldog a maga bálnalétében és sosem akarna sellő lenni. Főleg azzal nem, hogy gyúrjon. Persze ha egy dühödt norvég halász megszigonyozza, akkor leolvadhat a bálna ajkáról a mosoly. Szóval szerintem a lényeg az, hogy a sellők legyenek sellők, a bálnák bálnák és ne azért legyünk bálnák mert a sellők nem léteznek, hanem azért mert bálnák szeretnénk lenni. Ha meg sellők lennénk inkább, akkor meg küzdjünk meg a sellőségért - főleg ha nem vagyunk született sellők - de ne beszéljük magunkat le előre, hogy úgysem sikerülne.
Egy edzőterem bejáratánál egy nagyon vékony és egy szép nő képe fogadta a látogatókat a következő felirattal:
Ezen a nyáron mi akarsz lenni, sellő vagy bálna” Egy ismeretlen nő így válaszolt a kérdésre:
Kedves emberek, a bálnákat folyton körülveszik a barátaik (delfinek, fókák, kíváncsi emberek), szexuálisan aktívak és nagy szeretetben nevelik fel az utódaikat. Rettenetesen jókat szórakoznak a delfinekkel és sok rákot esznek. Egész nap úszkálnak és olyan fantasztikus helyekre is eljutnak, mint Patagónia, a Barents-tenger vagy Polinézia korallzátonyai. Nagyon szép a hangjuk, még cd-ken is szerepelnek. Lenyűgözőek. Sokan szeretik őket, és rengeteg rajongójuk van.
Sellők nem léteznek.
Ha léteznének, kettős személyiségük miatt terápiára kellene járniuk: nő vagy hal? Nem lenne szexuális életük, sem gyerekeik. Gyönyörűek lennének, de ugyanakkor magányosak és szomorúak. És mégis ki akar olyan barátnőt, akinek mindig hal szaga van? Kétség kívül inkább bálna lennék. Amikor a média folyton azt sulykolja belénk, hogy csak vékonyan lehetünk szépek, én inkább fagyizom a gyerekeimmel, együtt vacsorázom a férjemmel, együtt eszem, iszom és szórakozom a barátaimmal. Mi nők azért hízunk, mert annyi bölcsességet és tudást gyűjtünk magunkban, hogy az már nem fér el a fejünkben, és ezért kénytelenek vagyunk mindenfelé a testünkben is elraktározni. Nem kövérek vagyunk, hanem remekbe formáltak. Ahányszor az idomaimat látom a tükörben, mindig megállapítom: “Milyen lenyűgöző is vagyok..”
A facebookon találtam ezt a gyöngyszemet. Mivel véleményszabadság van, természetesen mindenki azt ért rajta amit akar, de magam nem hiszem, ha edzőtermem lenne, akkor kitenném a falra. Sőt, igazából sehova sem, nekem ugyanis ez a mese azt jelenti, hogy tojjuk le a cselekedeteink következményét, helyette inkább magyarázzuk meg azt, hogy miért csináljuk úgy, ahogy tetszik. Azért pár szót a sellők védelmében. Egy érvelésben persze könnyű azt mondani, hogy sellők nincsenek, de ha a az alapkérdést úgy tesszük fel, hogy mi szeretnél lenni, sellő vagy bálna, akkor meglehetősen furcsa azzal érvelni, hogy az egyik opció nem is létezik, tehát nem is választható. De ha azt vesszük, hogy a sellők, mint mitológiai alakok már egy jóideje mégiscsak léteznek és feltételezzük azt, hogy pusztán a létükből következően képesek megoldani a saját boldogulásukat és szaporodásukat, legfeljebb mi azt nem ismerjük. Azt várnánk el tőlünk, hogy úgy tegyenek ahogy mi - holott ők nem emberek, hanem más lények, és mint más lények, noha félig ember fizimiskájuk van, nem embermódra teszik a dolgukat, hanem máslény módra. Például nem fulladnak bele a tengerbe, hanem vígan élnek és boldogulnak. Ezzel nem szólom le a bálnákat, hisz aki bálnának született az is marad és valószínűleg és a bálna boldog a maga bálnalétében és sosem akarna sellő lenni. Főleg azzal nem, hogy gyúrjon. Persze ha egy dühödt norvég halász megszigonyozza, akkor leolvadhat a bálna ajkáról a mosoly. Szóval szerintem a lényeg az, hogy a sellők legyenek sellők, a bálnák bálnák és ne azért legyünk bálnák mert a sellők nem léteznek, hanem azért mert bálnák szeretnénk lenni. Ha meg sellők lennénk inkább, akkor meg küzdjünk meg a sellőségért - főleg ha nem vagyunk született sellők - de ne beszéljük magunkat le előre, hogy úgysem sikerülne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése