Az eszembe jutott az öcsém halála után, de a most történtek után is (egy kedves, életerős szomszéd halálának apropóján), hogy milyen Isten az, aki a saját fiát feláldozta az emberek bűneiért és miközben a szeretetet és megbocsájtást hirdetik követői, határtalan szenvedést okoz egyeseknek, főként olyanoknak akik igaz hívői voltak tanításának? Úgy gondolom, hogy pusztán marketingszempontól sem tesz jót egy vallásnak az, ha az igaz hívek látják, sőt olykor átérzik a szenvedést de mindeközben a határtalan szeretetről hallanak. Nem tudom más hogy van vele, de nekem nem fér bele a világképembe a szeretetből kínzás mint eszköz, még akkor sem, ha ez nem más, mint egy állásinterjú azért, mert üresedés van valami égi beosztásban..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése