Annak idején szerették a magyar szakembereket, mert nem voltak előttük akadályok. A hiánygazdaság kreatívvá tesz. De sajnos igaz ez fordítva is. A nagy kényelembe bele is lehet hülyülni. Ha teszem azt valakinek harminc centis félcolos fekete cső kell, akkor elmegy a mai barkácsáruházak bármelyikébe, leveszi a polcról és kész. Ha azonban nincsen csak fémszínű, esetleg csak ötven centis, eszébe sem jut az, hogy mit lehetne vele tenni, hogy lehessen újra dolgozni. Ilyenkor jön a buta nézés és buta kérdések órája, pedig csak egy mozdulat lehetne az egész. Mindez a mai munkámról jutott eszembe. Egy partner által igényelt állomány kiterjesztése más volt, mint amit ő várt, noha a tartalma megegyezett. Egyszerűbbnek tűnt neki visszaszólni, hogy nem megy, mint a 4 állományba egyenként belepillantani és levonni a konzekvenciát. Igaz, az sokkal kényelmesebb, ha más dolgozik vele - mi meg várhatunk, míg újra lesz harminc centis fekete cső..
2011. július 15., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése