Kedd

Ma igen bánatos időre ébredtem, a kedvem is hasonlóképp mélyponton van, de innen szép a győzelem. Még a reggeli kávé elkészítése közben kinéztem a visegrádi hegyekre, és szép fehér ködsáljukat próbálgatták éppen magukra. Később szégyenlősek lehettek, nem sikerülhetett a sminkjük, vagy mi, de teljesen beburkolóztak ködfátylukba, de az is lehet, hogy a köd leple alatt inkább valami boldogabb helyre távoztak addig is, míg eláll ez az eső. Gondoltam arra, hogy egy webkamerát kellene odatenni, mert bár nem olyan mozgalmas mint a Mount St. Helen, de mégis naponta új és új arcát mutatja nekünk az a pár hegy, amiről az ember azt gondolná, hogy évmilliók óta ugyanúgy néz ki, mégis percről percre más és más.