Bárcsak

Az ember - jelen esetben én, persze ha alkalmazhatom ezt a kitételt kellő nagyképűséggel magamra - gyakran szembesül bizonyos problémákkal. Sebaj, hisz az ügyfélszolgálat visszahív, igaz nem azonnal, de 48 órán belül. Ami nem gond, sőt tulajdonképpen jó is, hisz bőven van ideje így merengeni a problémán, sőt, az addig megoldhatatlannak tűnő probléma magától kigubancolódik. Pont mint egy bélcsavarodásban szenvedő óriáskígyó, egy tetanuszroham után. Szóval a megoldás, miután hasztalan próbáltam fellelni, egyszer csak a szememnek ugrott. Nem is volt más dolgom, mint felmondani a megoldást az ügyfélszolgálatnak, akik pont a végszóra telefonáltak. Miután helyesen felmondtam a leckét, megveregették a buksimat: Így, így! és mindenki ment a maga dolgára. Bárcsak minden ilyen flottul működne!

Ingyenebéd

Már a görögök óta tudjuk, hogy márpedig ingyenebéd nincsen. Bármennyire nagyra is becsülöm a görögöket és a görög kultúrát, Leonidasz például nagyot alakított a 300 című filmben (Na jó, ha attól az apróságtól eltekintünk, hogy ő spártai volt és maga a film is egy fikció.) igazuk nekik sem lehet mindig. A tegnapi nap ugyanis a gyerek nem ebédelt. Illetve nyilvánvalóan evett valamit, de a számára megrendelt és elméletileg kiszállított ebédet nem ette meg. Az ételt többször is kereste, de nem vezetett eredményre a kiszállító céggel folytatott több telefonbeszélgetés sem. Az ebédnek lába kélt. Utólag sikerült rekonstruálni a történetet, ehhez nagy segítségre voltak bizonyos kamerafelvételek, amin világosan látszik, hogy mi is történt. A futárcég kiszállította az ebédet, az azt tartalmazó nejlont a kerítésre akasztotta belülre, majd távozott. Az ezt követő két percen belül egy ember érkezett jobbról, egyenesen a kapuhoz ment, leakasztotta a nejlont és angolosan távozott. Most mondja valaki azt, hogy nincsen ingyenebéd!

Cetli

Szintet lépett a családban a kommunikáció. Ahogy bementem a vécébe a minap, a vécétetőn egy cetli fogadott az alábbi szöveggel: 'Melyikőtök volt? Gusztustalan!' Szó mi szó, a nagy fehér porcelánisten össze volt csokizva és nekem aznapra sziklaszilárd alibim volt, így jelentősen behatárolódott az elkövetők köre. A bűnös szó nélkül bevonult és csokoládétlanította a fajanszot, de a cédula ott maradt. Én meg megláttam a benne rejlő lehetőségeket. Például fel lehet használni bármire idehaza, ki lehet tenni az autóra, de még a konyhaasztalra is. Határ a csillagos ég! Azon gondolkodom, hogy a következő tüncire akár molinót is csináltathatnék belőle..