Nem ismerem

Nem ismerem az embereket. Ami nem is lenne baj, hiszen az emberek számossága eleve kizárja az ismerhetőségüket, főleg ha feltételezzük azt, hogy a nép egyéniségekből áll és nem tömeglényekből. A baj az, hogy olyanokat sem ismerek, akiket tulajdonképpen szeretnék ismerni. Nézem a facebook ajánlóját, ami arról szól, hogy az általam ismerősnek aposztrofált emberek milyen csoportok tagjai és az oldal ezeket a csoportokat az ismerőseim preferenciája szerint nekem ajánlja. Én meg borzadok azon, hogy lehet ilyen csoportokat egyáltalán megnézni, nemhogy tagként csatlakozni hozzájuk? Emberek, akiket értelmesnek és kedvesnek ismertem meg, hogy lehetnek ennyire ismeretlenek és riasztóak, ha csoportpreferenciáikról van szó? Azt hiszem, ha tényleg csak azokat jelölhetném be, akikről tudom azt, hogy ismerem őket, magam lennék magam egyetlen ismerőse. Vagy még én sem..

Csak sár

Befőttesüvegek a polcon, bennük némi föld. Rajtuk címke, honnan is származik az adott üveg, megannyi kirándulás emléke, megannyi kedves emlékezni való. Tudom, hogy alapvetően haszontalan, hisz másnak nem mond semmit a földkupac, sőt ha kiönteném a kertben, alig különbözne attól amit ott találnék, de a tudat, hogy ez a talaj épp Angliából, ez meg Horvátországból van, olyan érdekessé teszi az egészet. Amúgy a lakás leghaszontalanabb gyűjteménye ez, halálom után jó eséllyel a kukában végzi az egész, jobb eseteben az üvegek a szelektív gyűjtőbe kerülnek, ha az örökös némileg környezettudatos, de amíg az ember él, jó merengeni azon, hogy lehet többször nem jutok el oda, de mégis itt van velem egy kis darab abból, ami azóta is ott van. Jutott eszembe mindez onnan, hogy bezzeg Szlovéniából nem hoztam földet, legfeljebb a bakancsomon volt egy kevés sár a Lijak-i hegyoldalból, de a bakancsomat mégse tehetem uborkásüvegbe! Majd legközelebb! Remélem nem leszek olyan feledékeny és időben eszembe fog jutni, hogy kell egy marék talaj onnan is..

Meglepetés

Általánosítsunk. Durván és vadul. Szóval egy szőke és egy barna nő elmegy moziba. A film egy bizonyos részénél a barna fogadást ajánl, hogy a szereplő biztos leugrik-e a szakadékba. A barna szerint igen, a szőke szerint inkább nem. A filmben a szereplő persze leugrik, így a barna nyer. Később elárulja, hogy csalt a fogadásnál, mert ő már látta a filmet egyszer és tudta, hogy le fogja magát vetni az illető. Mire a szőke azt válaszolja, hogy tulajdonképpen már ő is látta a filmet, de meglepte, hogy a szereplő újra megtette. A viccből következne, hogy a hajszínnek köze van az intelligenciához, vagy annak pillanatnyi vetületéhez. Azt kell belátnom, hogy mióta őszülök, azóta hülyülök is. Igaz én nem vagyok természetes szőke, de ha az őszülés természetes folyamat, akkor meg igen, csak legfeljebb átvitt értelemben. Ma például őszintén meglepett az, hogy a víz megfagy ha hideg van. Persze ezt tudtam, hisz tanultam ilyesmit, de tapasztaltam is a fagyasztóban felejtett mindenféle italok jóvoltából, de tegnap teljesen természetes volt az, hogy elegendő a kerti tartályból leengednem a vizet, a szivattyú, a vízszűrő, a kerti csap, a slagok valahogy kimaradtak a szórásból. Aztán reggel, amikor az autó helyén egy zúzmarával borított kupac volt csak és csak egy jégoldós kezelés után tudtam magaménak vallani a tárgyat, ami később autóvá alakult, esett le a tantusz, hogy a víz máshol is megfagy. Nem csak a tartályban, hanem mindenhol, ahol van. Mivel a tartályban már tegnap óta nincs, attól még máshol ugyanúgy van. Micsoda meglepetés!