Jókivánság

Azt hiszem mindenki megérdemel egy jó szót az év legutolsó napján. Egy esztendő eltelt, semmi nem lett jobb, a jövő ködös és semmi jót nem sejtet. Az már biztos, hogy megint egy évvel öregebbek lettünk és talán bölcsebbek is. Kívánom azt mindenkinek, hogy rosszabb ne legyen a sora mint idén volt, de ha lehet, hát legyen jobb!

Emberek

A facebookos ismerőseim között olyanokat is üdvözölhetek, akikre eddig nem is nagyon számíthattam, de a megjelenésük mindenképpen örvendetes esemény. A pontot az i-re vagy a koronát az tudná feltenni az ügyre, ha régi jó és azóta eltávozott ismerőseim is visszatérnének. Bár erre igen kevés az esély, lévén azóta nem is állnak szóba velem, pedig rendszeresen próbálkozom. Lassan bele kell törődnöm, hogy nincsen már rám igényük, pedig nekem lenne rájuk. Az élet igazságtalan.

Újévi fogadalom

Minden rendes óév úgy telik el, hogy a résztvevők fogadkoznak valamit a jövőre nézve, ami aztán vagy teljesül vagy nem. Rutinos fogadkozók olyasmit találnak ki, ami jó eséllyel bejön, így nem lesz gondjuk az utólagos elszámolásnál a lelkiismeretükkel, hisz sokkal jobb egy pozitív mérleggel a bíráink elé állni, mint csupa megszegett fogadalommal eleve vesztett helyzetben az ítélőszék elé kerülni. Azt hiszem én is megfogadhatnám azt, hogy jövőre nem gyújtok rá - bár kissé álságosnak tűnhet egy olyan ígéret, aminek semmi tétje sincs, hiszen eddig sem dohányoztam. Viszont milyen könnyű lenne betartani! Azt hiszem én mégis valamelyest embert próbálóbbal állok elő, ami ott rejti magában a kudarc kockázatát is. Íme: Megpróbálok olyan szekerek után futni, amik meg is állnának nekem, azaz elfordítom a figyelmem azok felől, akikhez nagyon szeretnék tartozni, de ők szóra sem méltatnak, hogy olyan emberekre figyelhessek akik érdemesek lehetnek a bizodalmamra. Nem mondom, hogy egyszerű lesz..