Ha én híres író lennék és sikeres könyvet írnék mondjuk gyerekeknek amit hülye amerikai producerek meg akarnának filmesíteni és ebből az alkalomból a teljes történetet meg akarnák változtatni a szereplők személyiségétől kezdve a történet lefolyásáig, én azt hiszem nemet tudnék mondani. Nincs számomra az a pénz amit az elveimért cserébe mások kifizethetnének azért, hogy az elképzeléseimet sutba dobjam és lefeküdjek a pénz hatalmának. Másoknál úgy látszik ez a határ sokkal kisebb, vagy az is lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert még nem éreztem a pénz hatalmas erejét és azt, hogy ekkora tőkéből az életem végéig nyugodt életet élhetnék amit az írásnak szentelhetnék. Mindez onnan jutott eszembe, hogy megnéztem egy újabb könyvből készült filmadaptációt. A maga nemében zseniális ifjúsági könyvből a Villámtolvajból, középszerű amerikai ifjúsági limonádét sikerült azonos névvel előállítania a tisztelt rendező/producer uraknak. Hasonló érzésem a Gyűrűk uránál volt - aki csak a filmet látta, ezután nem hiszem, hogy elolvasná a könyvet is, mert azt hiszi, hogy az is ez a kupac friss lótrágya - miért is hinne mást, ha ugyanaz a film címe, utalva arra, hogy a tartalma is ugyanaz. nagy hibának tartom a modern ifjúsági filmgyártásnál azt, hogy nem ösztönöz az azonos nevű könyv elolvasására, hanem elriaszt tőle, és mindez a nagyon sok pénz miatt van..
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 30., hétfő
Egér díj
Ezt már nem hagyhatom szó nélkül! Az oklevél mellé, amit a céges röplabdabajnokságon kaptam és nem a nevemre, hanem egy számomra tökismeretlen névrokonom részére lett kiállítva, ma sokkal nagyobb elismerést kaptam. Az őszinte macskaöröm kifejezéseként egérdíjasok lettünk, ráadásul háromszorosan. Az első egér még a szabadságunk alatt érkezhetett, gondosan a lábtörlőre helyezve és már enyhén mumifikálódott állapotban volt, egybegyógyulva a lábtörlővel. A másodikat a fűben leltem meg pár napja, az utolsót ma reggel kaptuk szintén az ajtó elé. Daliás, ámde teljesen halott egérfi hevert az a küszöb mértani középvonalában ízlésesen eligazítva. Mivel mi nem eszünk egeret, így az ajándék a kukába került, de a szándék mindenképpen díjazandó. Macskáéknál ez egyfajta viszontgondoskodás ami az egerészni képtelen családtagnak jár, így mindenképpen jó hír, hogy egy családba biztos be vagyok már fogadva..
Címkék:
egér díj
2010. augusztus 28., szombat
Céges buli
Lezajlott a második céges buli. Volt étel, ital, dínom, dánom. A kaja finom volt, de egyre inkább gyermekkórházi adagokkal készültek (tavaly óta mondhatjuk, hogy tendencia), a desszertnek adott lekváros csigát pedig valószínű, hogy valami múltból ideutazó hozhatta még az átkosból - fiatalkoromat idézte. Nem is tudom hol lehet ilyen retro piskótatekercset szerezni, mert remélem, hogy aki ilyet állít elő, azelőtt megy tönkre, mielőtt felkaphatná a világhír. Röplabdáztunk is, hirtelenjében verbuvált csapatunk a második lett. Ebből nem von le az, hogy csak három induló volt, mert dobogósok lettünk. Kaptam oklevelet - a nevemet rosszul írták le. Ciki, bár megbocsájtható tévedés, hisz még csak tizenkét éve dolgozom egyugyanazon a helyen, biztos még nem ismerjük egymást eléggé. Vártunk volna még esetleg egy tábla csokit, de csak az első helyezett kapott egy üveg pezsgőt - de nem személyenként, hanem a csapat egyet. A fél Hónaljmirigy fellépését már nem is vártam meg..
Címkék:
buli
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
