2010. augusztus 31., kedd

Nagyon sok pénz

Ha én híres író lennék és sikeres könyvet írnék mondjuk gyerekeknek amit hülye amerikai producerek meg akarnának filmesíteni és ebből az alkalomból a teljes történetet meg akarnák változtatni a szereplők személyiségétől kezdve a történet lefolyásáig, én azt hiszem nemet tudnék mondani. Nincs számomra az a pénz amit az elveimért cserébe mások kifizethetnének azért, hogy az elképzeléseimet sutba dobjam és lefeküdjek a pénz hatalmának. Másoknál úgy látszik ez a határ sokkal kisebb, vagy az is lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert még nem éreztem a pénz hatalmas erejét és azt, hogy ekkora tőkéből az életem végéig nyugodt életet élhetnék amit az írásnak szentelhetnék. Mindez onnan jutott eszembe, hogy megnéztem egy újabb könyvből készült filmadaptációt. A maga nemében zseniális ifjúsági könyvből a Villámtolvajból, középszerű amerikai ifjúsági limonádét sikerült azonos névvel előállítania a tisztelt rendező/producer uraknak. Hasonló érzésem a Gyűrűk uránál volt - aki csak a filmet látta, ezután nem hiszem, hogy elolvasná a könyvet is, mert azt hiszi, hogy az is ez a kupac friss lótrágya - miért is hinne mást, ha ugyanaz a film címe, utalva arra, hogy a tartalma is ugyanaz. nagy hibának tartom a modern ifjúsági filmgyártásnál azt, hogy nem ösztönöz az azonos nevű könyv elolvasására, hanem elriaszt tőle, és mindez a nagyon sok pénz miatt van..

2010. augusztus 30., hétfő

Egér díj

Ezt már nem hagyhatom szó nélkül! Az oklevél mellé, amit a céges röplabdabajnokságon kaptam és nem a nevemre, hanem egy számomra tökismeretlen névrokonom részére lett kiállítva, ma sokkal nagyobb elismerést kaptam. Az őszinte macskaöröm kifejezéseként egérdíjasok lettünk, ráadásul háromszorosan. Az első egér még a szabadságunk alatt érkezhetett, gondosan a lábtörlőre helyezve és már enyhén mumifikálódott állapotban volt, egybegyógyulva a lábtörlővel. A másodikat a fűben leltem meg pár napja, az utolsót ma reggel kaptuk szintén az ajtó elé. Daliás, ámde teljesen halott egérfi hevert az a küszöb mértani középvonalában ízlésesen eligazítva. Mivel mi nem eszünk egeret, így az ajándék a kukába került, de a szándék mindenképpen díjazandó. Macskáéknál ez egyfajta viszontgondoskodás ami az egerészni képtelen családtagnak jár, így mindenképpen jó hír, hogy egy családba biztos be vagyok már fogadva..

2010. augusztus 28., szombat

Céges buli

Lezajlott a második céges buli. Volt étel, ital, dínom, dánom. A kaja finom volt, de egyre inkább gyermekkórházi adagokkal készültek (tavaly óta mondhatjuk, hogy tendencia), a desszertnek adott lekváros csigát pedig valószínű, hogy valami múltból ideutazó hozhatta még az átkosból - fiatalkoromat idézte. Nem is tudom hol lehet ilyen retro piskótatekercset szerezni, mert remélem, hogy aki ilyet állít elő, azelőtt megy tönkre, mielőtt felkaphatná a világhír. Röplabdáztunk is, hirtelenjében verbuvált csapatunk a második lett. Ebből nem von le az, hogy csak három induló volt, mert dobogósok lettünk. Kaptam oklevelet - a nevemet rosszul írták le. Ciki, bár megbocsájtható tévedés, hisz még csak tizenkét éve dolgozom egyugyanazon a helyen, biztos még nem ismerjük egymást eléggé. Vártunk volna még esetleg egy tábla csokit, de csak az első helyezett kapott egy üveg pezsgőt - de nem személyenként, hanem a csapat egyet. A fél Hónaljmirigy fellépését már nem is vártam meg..