Afrika

Olvasok egy blogot ami arról szól, hogy valaki az életét áldozza, hogy Afrikai önkéntes lehessen, hogy segíthessen az ott élőkön. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat: Mit is tettünk mi eddig Afrikáért?
Feltérképeztük a kontinensüket - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
Misszionáriusokat küldtünk, hogy megmentsük a lelkeiket - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
Szükség volt a munkájukra és az erejükre, ezért elszakítottuk őket a szülőföldüktől - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
Elpusztítottuk szórakozásból a nagyvadjaikat - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
Kellettek az ásványkincseik, ezért elraboltuk ezeket - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
A kultúránkat vittük el hozzájuk. Kaptak kábítószert, nyomort és nemibetegségeket. - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
Most a segítségünket adnánk nekik, hogy olyanok lehessenek mint mi. Lehet, hogy csak békén kellett volna őket hagyni?

Büntetés

Azt mondják Isten nem ver bottal. Ez valahogy jól is van így! Mindez arról jutott eszembe, hogy reggel a rádióban Eminemet hallgattam. Ő a fekete zene koronázatlan fehér királya, és szépen megélt a családi válságából, amit megzenésített és milliók énekelték vele együtt azt, hogy mennyire nem csípi az asszonyt. Aztán tudomásom szerint kibékültek és közösen nevelik a kislányuk, aki szép és örök emléket kapott arról, hogy a papa mit is gondolt egykoron a mamáról. Ugyanez történt idehaza Döglégy és Pityinger urakkal akik meglehetősen sommás és diplomatikusan hímsovinisztának nevezhető véleményt tartottak fenn maguknak a női nem szerepéről. Aztán lányuk született. Gondolom, majd magyarázhatnak az ártatlan szemeknek, hogy azt nem is úgy gondolták. A tanulság az, ha az ember dalban mondja el a bánatát, akkor gondolja meg, hogy mit mond, mert még sláger lehet belőle.

Bár ezt - mármint, hogy érdemes meggondolni azt amit az ember kimond -
prózában is csak ajánlani tudom..

Pionírok

Minden tiszteletem a felfedező emberé. Ma reggel jutott eszembe kávédarálás közben, hogy vajon ki kezdte el először pörkölni a kávét és hogy jutott el erre a felfedezésre, hogy így jobb? Tudatos döntése volt, vagy csak holmi kármentés, a leégett árukészletet mentendő? Ilyesmi juthat-e csak úgy az ember eszébe, hogy valami, ami nem eléggé jóízű a szüretelés után, az, ha lábasban félig elszenesítjük, pusztán csak ettől a művelettől jobb ízű lesz? A Kopi Luvak nevű kávéról már ne is szóljak, ami egy cibetmacskaféle emésztőrendszerében fermentálódik azelőtt, hogy az ínyencek bögréjébe kerülhetne. Ha az első pörkölésre nem is, de erre mindenképp kíváncsi lennék, hogy villan be ez egy egészséges ember agyába, hogy megkóstolja mi jön ki egy cibet hátsójából? Bár lehet, hogy erre azért mégsem vagyok kíváncsi..