2009. november 27., péntek

Kasztok

A gyermekem történelemből épp Indiáról tanul így alkalmam nyílott felfrissíteni az információmat az országról. Amit India esetén szinte elsőként meg szoktak említeni az az elmaradottnak mondott kasztrendszer. A társadalmat bizonyos rétegekre osztó és ezen rétegek közötti átjárhatóságot megakadályozó társadalmi törvényekről, aminek a durva hibáit a vallás sebnyugtató krémével egyengettek el, tulajdonképp erről szól ez az egész. Nekik volt erre pár ezer évük mire kitalálták és tulajdonképpen jól működött, bár meglehetősen igazságtalannak hangzik, főleg a fehér ember előtt, aki belejtvén az országba, megállapította mindezt. Mivel a fehér embernél puska volt, így a fehér embernek igazsága van - ez is általános szabály. Igazságtalan - mondjuk - de ezek a szabályok nálunk is megvannak, igaz nem tesszük ezeket a kirakatba. Nálunk is vannak páriák, hisz minden nap ott utaznak a buszokon, élnek a parkokban, kéregetnek az aluljáróban. Vannak olyan alsóbb kasztok, akik csak azért nem kapnak munkát, mert látszik rajtuk a kaszthoz való tartozás minden jegye, de a legelőkelőbb csoportok sem vesznek be maguk közé akárkit. Mi azt mondjuk kasztokra, hogy egy elmaradott rendszer és meg kell szüntetni, holott lehet, hogy csak őszintébb?

2009. november 26., csütörtök

Tojógalamb

Világ életemben zavartak a pontatlan emberek. Már gyerekkoromban szigorúan voltam fogva pontosság tekintetében, inkább előbb értem valahová mintsem később, így szabályszerűen beteg vagyok, ha valahonnan késnem kell. Más pontatlansága is zavar, főleg ha az illető tehetne érte, hogy ez ne legyen így, mégsem tesz. Mint például egy szem sarjam. Reggel bármennyi időt képes eltökölni, akár ellenőrzés alatt áll, akár nem. Ide oda totyog mint egy tojógalamb, az idő meg közben sebes lábakon szalad és a végén mindig nagy rohanás lesz az egészből, ha nem akar elkésni. Ráadásul ami a legjobb, hogy én vagyok ideges miatta. Isten nem ver bottal. Azt hiszem van ebben igazság.

2009. november 25., szerda

Kurválkodás

Egy vidéki parókia melletti házban egy fiatalasszony a grádicson épp a legyeket hajtja egy konyharuhával és közben zsörtölődik. 'Kurva legyek, ne legyek!' Hallva ezt, a szomszéd pap átszól a kerítésen. 'Kedves lányom, ezt lassan ideje lenne eldöntened!' - Valahogy én is így vagyok munkaügyben. Immáron bizonyossággá vált, hogy az általam épített és üzemeltetett rendszert a jövő hónapban leállítják, hogy helyette egy nem igazából jobb, de lényegesen drágább és mindenképpen kényelmetlenebb megoldást telepítsenek - ez a cég érdeke! - mondják. Biztosan igazuk is van ebben. A kialakult helyzet miatt, azok a kollégáim kapják az új területek adminisztrációját, akik eddig nem is foglalkoztak hasonlóval (Így ők is utaznak el tanulmányútra Németországba) míg én, aki lassan 10 éve foglalkozom ezzel, maradok idehaza ogreként a szerény kis mocsaramban. Kollégám azt mondja, hogy amíg van munka, mindegy hogy miért kapunk fizetést - és ebben a gazdasági helyzetben van igazság a szavaiban. Ha minden hónapban szart kennek szét a fejünkön, de fizetést kapunk mindezért, akkor ez már egy munkahely, de ha gondolkodom ezen, akkor ez a pénzért bármit tipikus esete és ez valahol már prostitúció..