Ma a lustaságomról írok. A családom nőtagjai szerint én lusta vagyok, és emiatt sokat fogunk veszekedni a közel és távoli jövőben. Szerintem abban az értelemben nem vagyok lusta, ahogy ők gondolják, de ez a definíciótól függ. Persze, ha úgy definiáljuk a lustaságot, hogy akkor tekinthető lustának valaki, ha nem csinálja rögtön azt, amit én kitalálok, no igen, akkor tényleg lusta vagyok. Szeretek mindent kedv szerint végezni. Persze vannak dolgok, amikkel nem lehet várni, azokat meg kell csinálni, de hiszem és vallom, hogy viszonylag kevés ilyen dolog van. Amúgy meg miért ne lehetne kedvvel végezni a dolgokat? Miért kell azonnal és mindent megcsinálni, amit egyesek kitalálnak? Amúgy mindig is mondtam, hogy a lustaság viszi előre a világot. Ha az ember megelégedett volna azzal, hogy három nap alatt ér el gyalog a nagynénikéjéhez Zagyvaküküllőre, akkor sosem gondolkodott volna vasútról és autóról, tehát a lustaság ilyen értelemben abszolút hasznos dolog. Most már csak a nőknek be kellene ezt látniuk, ami persze vágyálom...
2006. augusztus 31., csütörtök
2006. augusztus 30., szerda
Szerdablog
Ma nem is a morgással akartam kezdeni, csak elöntött az epe, amikor meghallottam szegény Rúzsa Magdit a rádióban. Egy kicsit nosztalgikus hangulat kapott el, amikor megláttam tegnap hazafelé az esti fényben fürdő Naszályt a 2/a útról. Olyan mint egy rosszul kibelezett és partra vetett bálna. Egy részben elhibázott ipartelepítés eredménye látszik rajta, más kérdés, hogy mi lett volna Váccal a DCM nélkül. Amikor általános iskolások voltunk akkor mondták, hogy mire felnőttek leszünk, addigra visszabontják az egész hegyet kb 200 méteresre. Ez szerencsére nem sikerült, bár a hegynek súlyos sebe van, és ez egyre nő, mert a világnak a bódító fehér poron kívül szüksége van arra a hétköznapi szürke porra is, azért még mindig látszik, és birkózik az akarattal, ami az egészet szürke papírzsákokba csomagolva szeretné látni. Akkor valószínűtlenül messzinek tűnt az, ami mostanra szerencsére nem valóság, a Naszály még mindig méltóságteljesen áll, és fürdik a lemenő na p fényében, viszont a régi helyeket, amin akkor önfeledten játszottunk, (Olajdomb, vízfogók, középvárosi temető, stb) mára már beépítették, házak állnak rajta, és a tulajdonosok gyanús szemmel méregetik az apukákat, ha megállnak a házak előtt és azt mondják a gyereknek, hogy itt akkoriban nem volt semmi, apád itt játszott a többiekkel. A gyerek biztos azt gondolja ilyenkor, hogy - Hülyül az öreg, mert ezek a házak öregebbek mint én, és valószínűleg mindig is álltak, apám mindig ennyi idős volt, sőt azóta is csak öregedett, és a tévé is színes. Beszélnek itt zöldeket kérem - és a többséget nem is érdeklik a régmúlt idők, a szüleik kora, csak a mának élnek. Lehet, hogy ők csinálják jól?
Címkék:
blogtér
Mai morgásom
Hallgatom a rádiót és a Rúzsa Magdolna slágere megy, napjában immáron kb hatszázszor. Nagyon szép hangja van a lánynak, meg kell hagyni. Engem Cserháti Zsuzsára emlékeztet, de amit csinálnak vele az kritikán aluli. Miért kell egy ilyen jó dalt megutáltatni az emberrel azzal, hogy minden öt percben leadják, már a vízcsapból is ez jön. Éppen mondtam a kollégámnak, hogy Görögországban a helyi rádiókban szinte nem is hallani külföldi slágert, itthon meg nem hallani magyart szinte. Van pár szám, amit le szoktak adni és azt unalomig ismételgetnek. Pl az Omegától a Petróleum lámpa és a Léna. Nekik is volt vagy kilenc lemezük, lemezenként mondjuk 9 számmal számolva, az hirtelen 81 szám, és ebből kettőt találnak érdemesnek. Hasonlóképp az LGT de említhetném Charlie-t is vagy a Republikot. Tele vagyunk jobbnál jobb zenékkel, és a külföldi szemetet nyomják napestig. Nem azt mondom, hogy tiltsák be, mert van aki azt szereti, hogy nem érti mit mondanak benne. (Amúgy jobb is, mert ha kissé odafigyel az ember, rájön hogy a többség eléggé bóvli, ... süt a nap lááá lááá... jaj de jó a strandon láá lááá .. szóval ilyesmi.) Magyarok közül is van persze ami hasonló színvonal, de pl a Republik, és a régi nagyok odafigyeltek arra, hogy mondanivalójuk is legyen ne csak egy jó, megkapó ritmus, és közben meg lááá, lááá..
Igényes (magyar/külföldi) zenét a rádiókba!
Címkék:
blogtér
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
