Ciki

Legutóbbi vendéglőlátogatásom nem telt felhőtlenül, az örömbe üröm is vegyült, mert akarva akaratlanul tanúja voltam egy beszélgetésnek, ami az asztalszomszédnál zajlott. Egy alapvetően jól szituált társaság volt, angol nyelven beszélő ismerősökkel. Semmi rendkívüli nem történt addig, amíg ki nem hozták a rendelést. Az egyik férfi steaket kért. A kihozott tányért látva azonnal reklamálni kezdett, előbb csak a társaságnak viccelődve, mely szerint is a konyhán megették a húsnak legalább a felét, aztán hívta a pincért is és neki is szemrehányást tett. Ilyet én még nem is igazán hallottam, amikor valaki kétségbe vonja a felszolgált étel ár/érték arányát és azzal érvel, hogy a Kiskakas vendéglőben persze háromszor ekkora a hús háromezerért és hogy ő nem fogja ezt megenni ötezerért. Az egész társalgás is meglehetősen megalázó volt, a pincérek ugyan mindent megtettek, egyre nagyobb rangú felszolgálók érkeztek a férfi megnyugtatására, de végül  mivel a kerület országgyűlési képviselőjét nem tudták előkeríteni, így a férfi hajthatatlan maradt. Miközben a felszolgálók végig udvariasak voltak, az ember folyamatosan tegezte őket, például így: Nem gondolod, hogy én ezt itt meg fogom enni? Amúgy nyilvánvalóan meg is kérdezhette volna azt még rendelés előtt, hogy itt mekkora az adag, ha nem volt feltüntetve az étlapon (nem lennék meglepve, ha rajta lett volna) ez az információ. Én éreztem magam rosszul attól a fajta lekezeléstől, amit az ember a személyzettel érzékeltetett és ők nem borultak ki, nem használták a helyet bőven borító kardok egyikét sem, rendeltetésszerűen. Ezért minden tiszteletem az övék és ezúton állapítom meg azt, hogy pincérnek sem lennék alkalmas..

Tortuga vendéglő

Azaz együnk jót valamelyik periférián. Persze ezt lehet úgy is, hogy előveszek egy nyomtatót és azon eszem meg a szendvicseimet, de el is mehetek valami külvárosi vendéglőbe, ahol meglepő módon, minőségi koszt vár. Ilyen kellemes csalódás volt az egy korábbi posztban megénekelt Nagy Levin étterem Csepelen és vele srévizavé átellenben Pesterzsébeten, a mostani látogatás célpontja a Tortuga étterem. Erzsébet főutcáján található, jellegzetes portálú épület. Előtte nem túl jellemző a parkolóhely, de a környező utcákban meg lehet állni. Az ültetést nem bízzák a véletlenre, mint elegáns helyeken, a személyzet kísér a helyünkre. A hely kicsit túltolta a kalózipart, legalábbis képi megjelenítésben és valamiért mindenütt teknősök mászkálnak. Talán a hely nevéből következően. Az asztalok része is teknősmedencékre van telepítve, alul a félhomályban, kétes tisztaságú vízben különféle méretű és korú ékszerteknősök grasszálnak. Elsőre jó ötletnek tűnt, de épp emiatt (szerintem) kényelmetlenek ezek a padok. (Asztalnál kell ülni!) Én például folyamatosan előre akartam csúszni és könnyen a teknősök martaléka lehettem volna, ha nem húzom minduntalan vissza magam. A hely klimatizált, így legalább meleg nem volt, még ha a hatás kedvéért félhomály uralkodott déli tizenkét órakor is. Ahogy az ember elvárhatja a minőségibb helyeken, voltak házi limonádék különféle ízben, ez mindenképpen jó pont. Az adagok hatalmasak és ízletesek voltak, bár az árszint egy kicsit felette van a megszokottnak, egy főétel 2500 forintnál kezdődik, de ízletes és meglehetősen nagy. A sárgabarackleves zseniális, az italokat kupákból szolgálják fel, amik viseletesek néhol kissé. A pincérünk memóriája határtalan volt, a rengeteg rendelt dolgot mind a fejében tartotta és kedves is volt mindamellett. A mellékhelyiségek nem mellékes módon normálisak voltak, negatívum viszont, hogy nem lehet kártyával fizetni. Mindenképpen látogatásra érdemes hely - egy heti koplalás után.

Arduino

A legújabb játékom. Újra felfedeztem magamnak az elektronikát, szinte teljesen magamtól. Segítségemre volt ez a kis eszköz, ami lehetőséget ad, a rég elfelejtett tudás felszínre emelésére úgy, hogy közben a programozást sem kell a sutba dobnom. Mára amúgy is teljesen megváltozott az elektronika, hiszen az egykori céláramkörök helyett inkább univerzális eszközöket használunk és legfeljebb írunk rá valami programot, ami a megfelelő módon kezeli az adott dolgot. Maga az arduino eszköz is egy ilyen, sokoldalúan programozható eszköz, analóg és digitális portokkal, amit tetszőlegesen lehet ki- és bemenetként beállítani, illetve például próbapanellel mindenféle kis áramkörkezdeményt kipróbálgatni. Legutóbb egy 74LS154-es demultiplexert próbálgattam órákon keresztül, mígnem megállapíthattam, hogy valóban úgy működik, ahogy le van írva. Kezeltem már hétszegmenses kijelzőt, de vettem egy 16 szegmensest is, a következő cél a kijelző beüzemelése. Remek feladat, a demultiplexert D tárolóval akartam kombinálni, már egészen beleéltem magam, míg rá nem jöttem, hogy zsákutca. Most shiftregiszterrel gondolkodom, de az is lehet, hogy i2c buszon keresztül fogom inkább meghajtani. Vegyen mindenki arduinót (Arduino Uno R3, az interneten szinte fillérekért elérhető!) és fedezze fel a játék örömét!