Apák napja

Tudom, van apák napja a naptárban is, jelentéktelen, szürke ünnep nekünk apáknak. Annyira jellegtelen, hogy még óvodai ünnepséget sem csapnak rá, nem hívják be a büszke apákat, hogy láthassák a porontyok csetlését botlását, amit az ő tiszteletükre csapnak. Mert apának lenni nem tisztesség, csak egy állapot. Legalábbis a jelenlegi megítélés szerint. Igazából azt sem tudom, hogy mikor tartják és ezzel szerintem nagyon sokan vannak így az országban. Így kénytelen voltam saját ünnepet csinálni magamnak. Az ünnep véget ért és egy hetes önfeledt sátorozást jelentett a fiammal közösen egy szlovéniai kempingben, ahol végig teljes egyetértés volt közöttünk. Angyalok szárnya érintett meg bennünket és azt hiszem szebb apák napját-hetét nem is kívánhatnék magamnak, minden percét élveztem. Közelebb kerültünk egymáshoz és sokat beszélgettünk mindenféle pasis dolgokról. Jövőre azt hiszem folytatjuk, talán hagyomány is lehet belőle..

A dolgok neve

Igazolódni látszik a különféle fantasy mesékben előszeretettel használt tézis, mely szerint a dolgokon hatalmat gyakorolhatunk, ha ismerjük az adott dolog titkos nevét. Ha van név, hatalom is van, anélkül meg csak állhatunk ott megfürödve. Ezért a dolgok, tárgyak, emberek jobban teszik, ha titkolják a nevüket, az biztosítja számukra a megszerezhető békét. Erre egy remek bizonyítási kísérlet az, ha felhívunk egy autóalkatrész kereskedőt és próbálunk valami alkatrészt szerezni a kocsinkhoz, amit mi ugyan ismerünk, hisz itt van a képe a szemünk előtt, de nem ismerjük a titkos nevét, így senkinek sincs fogalma arról, hogy mit is akarunk valójában. Ilyenkor jönnek a fondorlatos körülírások, a itt van a végén, az a kis basz, közvetlenül ott, a hátsó kis izé mellett, tudja? - mondjuk mindezt esdeklő hangsúllyal, mintegy reménykedve, hisz kifogytunk a jelzős szerkezetekből. Persze a neten sem találunk semmit, vagy ha igen, abban nem lesz köszönet. Persze nem tudja, mitől is tudhatná, sőt megerősödik benne egy elképzelés, hogy egy kötöznivaló őrülttel beszélget. Próbál ugyan segíteni, de vagy mi látjuk, hogy rossz nyomon jár vagy egyszerűen a segítsége agyi vakfoltra szalad - fogalmunk sincs miről beszél. A fejünkben persze ott lüktet a tárgy képe és egy kérdés égőpiros betűkkel kiírva - Vajon miért alkalmaznak hülyéket eladónak? Bezzeg ha tudjuk, hogy hétpólusú elektromos dugaljat keresünk vonóhoroghoz, sokkal egyszerűbb is az élet. Ja, az van, tessék befáradni. Mennyit tesz a megfelelő név, ugye?

Előre fizetni

Valahogy a fogyasztói világunk részévé vált és elfogadtuk azt, hogy ha igénybe veszünk egy szolgáltatást, akkor előbb megkapjuk azt és utána fizetünk érte. Ha bemegyek egy pizzázóba és rendelek magamnak egy bármilyen ételt, akkor előbb megkapom azt, utána hozzák a számlát. Ez annyira beidegződött bennem, hogy a nem ilyen helyekre be sem ülök. Mélységesen felháborított egy belvárosi órás, aki, miután bevittem hozzá javításra egy órát, előre kérte a pénzt és előre, anélkül, hogy megnézte volna a szerkezetet, megmondta, hogy mennyit kell érte előre fizetni. Azonnal ki is fordultam az üzletéből. Van viszont olyan, amit nem lehet otthagyni. Ilyen például a tankönyvrendelés. Az eddigi idők gyakorlata szerint, ha az ember gyereke elvitte a pénzt szeptember elején, akkor cserébe megkapta a tanulásához szükséges irodalmat. De ez már a múlt. Az új módi szerint egy hónappal előre ki kell fizetni a könyveket, aztán majd szeptemberben - esetleg - lesznek könyvek is. Nem foghatom meg, nem válogathatok, nem dönthetem el, hogy megveszem máshol, hisz a csomag a kölök nevére jön. Persze ha előre kifizettem. Belegondolok abba, hogy azt a rengeteg pénzt egy cég megforgathatja és csak a kamatokból tisztességes jövedelemre tehet szert, miközben teljesítési kényszere nincs. Ha tehetném, kifordulnék azon az ajtón. De csak a bosszúság marad és a kérdés, hogy minek megváltoztatni egy működő rendszert, ha csak rontani tudhatnak rajta?