2012. augusztus 13., hétfő

Tápláléklánc alja

Ezt a hetet a közlekedési tápláléklánc alján fogom tölteni, mert visszanyergeltem Trabantra. Azon vicces dolgokon túl, hogy nem igazán férek rendesen bele, most szembesülök azzal, hogy az eddigi megszokottan nyugodt közúti közlekedésem egyre jobban átalakul a zsákmányállat folyton fürkésző és neurotikus viselkedésére. Ezt indokolja az is, hogy mindenki beteges kényszert érez arra, hogy megelőzzön, attól függetlenül, hogy gyorsabban vagy lassabban kíván-e haladni nálam. Előbbi nem, utóbbi meglehetősen zavaró tud lenni. Az emberek gyarlóak. De ha szórakoznak, fel fognak kerülni a youtube-ra. Ez utóbbit bizton állíthatom. Van már remek kis kamerám és nem félek használni sem..

2012. augusztus 10., péntek

Könyvajánló

Jó pár nappal ezelőtt a könyvesboltban jártam Tamási Áron ügyben és megpillantottam ezt a munkát. A szerzőt ismerem, legalábbis a nevét, hisz olvasom a blogját az interneten. Izomtibi néven publikál, alvilági hangulatú írásokat, de most először jelent meg mindez könyv és összefüggő történet alakjában. A nyelvezet nem éppen irodalmi, sőt tulajdonképpen az alvilág eddig fél füllel hallott dialógusaiba enged betekintést nyújtani. A főszereplők között Tibi inkább csak mint elbeszélő, illetve katalizátor van jelen, az események tőle függetlenül zajlanak. Nem akarom az egekbe dicsérni ezt a könyvet, nem hiszem, hogy a közeljövőben irodalmi Nobel díjra fogják felterjeszteni, de azt bizton állíthatom, hogy igen jól szórakoztam rajta - Rejtő Jenő munkásságát juttatta eszembe a minőségi ponyvairodalom újrateremtésével. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szabadszájú szöveget és aki kíváncsi arra, hogy a történet hogy bogozza ki saját magát a szereplők minden ellenkező cselekedete ellenére. (Izomtibi - Magilla bekombinál, Ulpius kiadó, 2011.)

2012. augusztus 9., csütörtök

Vicces

Pár perccel ezelőtt felbukkant két kollégám és arról szeretett volna tájékozódni, hogy a több mint négy éve általam írt program milyen adatokat ad át egy partnernek. A felvetés ugyan jogos, de mint elvárás meglehetősen túlzó. Azóta ilyen programból írtam vagy ötszázat, mindegyikről nem tudhatom azt, hogy mit csinál és miért! Ez olyasmi, mint valakitől elvárni azt, hogy tudja mit ebédelt november 11.-én, három évvel ezelőtt. Az én fejem sem káptalan!